// A színfalak mögött. Egy fotó, és a történet ami mögötte van!

Van egy álmom, és kell hozzá tőled néhány komoly kép! Hangzott a kérés mikor Csabi belépett a stúdió ajtaján. Eredetileg szabadtérre terveztük a fotók elkészítését, de kint már kevés fény volt ahhoz, hogy igazán jól sikerülhessenek a fotók. Ezért a stúdióra esett a választás. Kellően komoly kihívás elé állított, mert az Exatlon című sport-reality műsorba való jelentkezésre szánta a képeket. Mivel ez már a reklámfotózás kategóriába tartozó project, először ki kellett gondo

Ránézett a képre és a szemei könnybe lábadtak. Az ilyen pillanatokban a legtöbben megijedünk, mert teljesen felkészületlenek vagyunk ezekre az érzelmi kitörésekre. Kerestem a szavakat, de csak némán figyeltem ahogy elmorzsolja az arcán legördülő könnycseppet. Lassan emelte fel a fejét, a tekintete az enyémet kereste. Lesütöttem egy pillanatra a szemem, féltem a reakciójától. Próbáltam a másodperc tört része alatt megfejteni a történteket és felkészülni lelkiekben a legrosszab

Mikor kilépett a stúdió ajtaján már tudtam, hogy valami megfogalmazhatatlan dolog játszódott le benne. Talán abban a másodpercben történhetett a változás, mikor meglátta a róla elkészített képet. Gyönyörűnek látta magát, pedig az elmúlt 4 évben, amióta elveszteni vélte a rák miatt a nőiességét, nem merte magát megnézni a tükörben. - Ez egy csoda! - mondta halkan, miközben a könnyeit törölgette a kezével. Abban a pillanatban őszintén önmaga volt, nem foglalkozott azzal,

• Beszámoló cikk • Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy szeretnék egy művészies akt fotósorozatot csináltatni magamról. Hogy miért is? Ezt nem nagyon tudtam akkor magamnak megválaszolni, egyszerűen csak egy érzés volt bennem. Egyik este pörgettem a Facebookot, ahol szembe jött velem Norbi felhívása egy művészi akt fotózásra, amit követően, a modell megírhatja a gondolatait, s felkerül egy cikk formájában a weboldalára. Gondoltam magamban, hogy igen, ez kell nekem, it

Kuzinom szerint a vörös rúzs (és a vörös alsónemű) 40 felett kötelező. Ezen kijelentése után tompa tekintettel bámultam rá miközben azon zakatolt az agyam, hogy ez nem lehetséges, ezt biztos, hogy meg tudom majd cáfolni, de közben ott lebegett a mindent átölelő márpedig igaza van gondolatesszencia, ami lassan, de hatásosan közömbösítette ellenkezésemet. Próbáltam kikerülni, hogy nekem ne magyarázzon, az nem lehetséges, hogy ezt a dolgot ennyire leegyszerűsítsük, mert olyan ni

Gyerekkoromtól kezdve kövér kislány voltam, a nagyi kedvence. A környezetem étellel fejezte ki a szeretetét, én pedig csak híztam. Jöttek a közösségben a csúfolódások, kiközösítések, én pedig az édesség adta mámorba menekültem, mert akkor boldog voltam. De eljött az a pont, amikor már szerettem volna kapcsolatot, ám amíg magamat nem tudtam szeretni, nem várhattam el mástól sem, hogy elfogadjon, és mint ilyenkor a legtöbb ember teszi, elkezdtem én is falakat emelni magam köré.

Minden nő életében vannak küzdelmek. Kinek kisebb, kinek nagyobb, ez függ attól is, milyen csomaggal érkezik ide a Földre. Fapados, középkategóriás, netalán full extrás. Lehet a háttered full extrás, a csomagolásod kiváló, ez sajnos nem jelenti azt, hogy a belső ragyogás is szériatartozék. Sőt………….azt hiszem nő nem született még erre a bolygóra úgy, hogy száz százalékosan elégedett lenne magával. Hozzuk visszük éveken, vagy akár életeken, generációkon keresztül a traumákat.

48 éves vagyok, de úgy érzem, hogy a legkülönlegesebb dolgok még csak ezután érkeznek majd az életembe. Nem vagyok elégedetlen ember, sőt, az élet legapróbb dolgaiban is képes vagyok örömöt találni, mégis, mintha valami vonzana újabb és újabb csodák felé. De a csodák nem hullanak csak úgy az ölünkbe egyik napról a másikra. Én harminc éven át dolgoztam az egészségügyben: nővérként, asszisztensként, másodállásban háziápolóként és Hospice ápolóként. Munkám során sokféle emberre

• Beszámoló cikk • Késő este csörgött a telefonom és alapjába véve nem szoktam felvenni. Most valahogy még is azt éreztem, hogy ez nem egy szokványos hívás, rengeteg 1 -es és 9 -es volt a számok között. Ránéztem az órára, 11: 11 -et mutatott. A másodpercek törtrésze alatt végig gondoltam, hogy hanem is fontos a hívás, hogyan fogom kiosztani a vonal túloldalán lévő ismeretlent. Felvettem és csak egy "halló" esett ki a számon, mert a túl oldalon lévő férfihang hálálkodva köszön

Sosem felejtem el... egy este a metrót vártam. Végig néztem a peronon várakozó embereken. Megakadt a szemem két fiatal srácon, akik egymással szemben állva beszélgettek, nevettek, majd az egyikük végig simitotta a kezét a másik srác karján. Abban a mozdulatban minden benne volt. Visszafogitt, még is erőteljes vallomás. Tekintettel voltak arra, hogy a nagy közönséget ne sértsék, épp csak annyit adtak magukból, hogy sejthessük ami számukra egyértelmű: a birtokukban őszinte, val