2020 — lejtő vagy meredek hegygerinc?
Frissítve: 5 órával ezelőtt
2020-ban sokféle küzdelemmel találkoztam. Nem gondolom, hogy ezek kifejezetten vagy kizárólag a női léthez tartoznak.
Fapados, középkategóriás, netalán full extrás. Lehet a háttered full extrás, a csomagolásod kiváló, ez sajnos nem jelenti azt, hogy a belső ragyogás is szériatartozék.
Sok ember hordoz bizonytalanságokat önmagával kapcsolatban. A családi és társadalmi minták hatással lehetnek ránk, de nem szeretném ezt univerzális női traumaként leírni.
A saját életemben egyszerre több szerep és elvárás találkozott, és ezt gyakran túlterhelőnek éreztem.
A társadalmi elvárások sokszor ellentmondásosak: legyen valaki ápolt, sikeres, kedves, önálló és közben mindig elérhető. Ezeket ma inkább külső elvárásokként látom, nem kötelező női feladatként.
Egyre több ellentmondásba ütköző elvárás telepszik ma a nőkre. Tudom, nemcsak a nőkre…..a férfiakra és gyerekekre egyaránt.
2020 a változás éve. Mikor tavaly erről olvastam valahol, legyintettem egyet, és arra gondoltam persze, mindenki ráhúzhatja ezt a saját életére valamilyen formában. Változnak a munkahelyek, változnak a párkapcsolatok, változnak az érzések, sok minden változik.
Aztán beütött a 2020-as év, kinek az életében nem következett be változás? Mindenkinek megváltozott az élete valamilyen formában.
Nekem azt hiszem a legjelentősebb változás az életemben, az a sok lelki szarság elengedése volt. Vagyis inkább az út kezdete. Több ezer kilométeren át cipelt súlyokat nem tudom rövid idő alatt letenni.
Sok sok munka van még ebben, egy részén már talán túl vagyok. Vannak még korlátok, állnak még falak, de milyen sok van, arra csak akkor jöttem rá, mikor már elindultam az úton.
Mi az ami nekem segített? Sok ilyen volt, sokféle módon próbáltam a saját traumáim, a saját blokkjaim feloldani. Van még bőven az utamból, nem tudom mikor érek a végére.
A külső megerősítés nekem sokat jelent, de egy fotó nem oldja meg önmagában az önértékelési nehézségeket. Segíthet más perspektívából látni magamat, ha közben nem helyettesíti a mélyebb munkát.
Amikor rosszabbul vagyok, jó érzés visszanézni néhány képet, mert emlékeztetnek egy másik állapotra. Ez nem 'igazi önmagam' bizonyítéka, inkább egy vizuális kapaszkodó.
Nehéz megtalálni azt ami kikapcsol. Nem mindig találjuk meg a hétköznapokban az apró szépségeket. A kis pozitív töltéseket. Én is hajlamos vagyok belesétálni a csapdába, és azt gondolni, hogy ami nem tart legalább egy napig, azt fel sem tölt igazán. Pedig ez önámítás. Nincs általános recept, nincs idővel meghatározható ……………...ami beválna mindenkinek.
Megnyílni mások előtt, kinyitni a lelkem, számomra ez hatalmas nagy kihívás. Mások magabiztosnak, és kicsit őrültnek látnak engem. A magabiztosság álca. Vannak dolgok amiket könnyen leteszek, külsőre fesztelennek tűnhetek, de mégsem vagyok az. Miért? Mert nem tudom teljesen elengedni magam, nem jön könnyen a bizalom, a sérüléstől való félelem mindennél erősebben elsöpri a többi érzést.
Most ezen az úton járok épp. Tanulok, folyamatosan, fejlődök, hagyom hogy hassanak rám az emberek, az új ismeretek, nem félek az ismeretlentől, élvezem az újdonságokat. Keresem a kihívásokat, egyre több mindent, egyre máshogy engedek be az életembe.
Megengedek olyan dolgokat magamnak, amik kizárólag rólam szólnak. Próbálom nagyon nagyon szereti önmagam. Folytatom az utam……..
• A CV / portréfotózásról, itt olvashat bővebben
• A portfólió / társkereső fotózás szolgáltatásról, itt olvashat bővebben
• A fehérneműs -, és művészi aktfotós szolgáltatásról, itt olvashat bővebben