// A színfalak mögött. Egy fotó, és a történet ami mögötte van!

Ez a történet, a Vámos Miklóssal közösen megalkotott A Nő világa című könyvünk egyik története. (Trigger Warning / Figyelem: A poszt szexuális bántalmazás témáját érinti.) Érezted már úgy, hogy nem vagy a helyeden? Hogy nem tudod, ki vagy és mi a te utad? Amikor keresed önmagad, de nem tudod, hogyan tovább? Amikor folyamatosan csak az elutasítást kapod mindenhol, mindenkitől, és nem érted, mit rontottál el? Miért van az, hogy mások pillanatok alatt megtalálják a

Ez a történet, a Vámos Miklóssal közösen megalkotott A Nő világa című könyvünk egyik története. Elkattan a fényképezőgép és csak azt hallom Norbitól, hogy "ez a kép annyira gyönyörű. Meséld el az utad, készül egy könyv." Nem akartam vissza nézni, de aztán egy reggel tolat ragadtam... 45 évvel ezelőtt jöttem a világra egy határmenti faluban ,Erdély parciumi területén, alig 7 kilométerre a magyar határtól. Egész életem meghatározó jellemzője a túlélés volt. Már kisgy

Mikor kilépett a stúdió ajtaján már tudtam, hogy valami megfogalmazhatatlan dolog játszódott le benne. Talán abban a másodpercben történhetett a változás, mikor meglátta a róla elkészített képet. Gyönyörűnek látta magát, pedig az elmúlt 4 évben, amióta elveszteni vélte a rák miatt a nőiességét, nem merte magát megnézni a tükörben. - Ez egy csoda! - mondta halkan, miközben a könnyeit törölgette a kezével. Abban a pillanatban őszintén önmaga volt, nem foglalkozott azzal,

• Beszámoló cikk • Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy szeretnék egy művészies akt fotósorozatot csináltatni magamról. Hogy miért is? Ezt nem nagyon tudtam akkor magamnak megválaszolni, egyszerűen csak egy érzés volt bennem. Egyik este pörgettem a Facebookot, ahol szembe jött velem Norbi felhívása egy művészi akt fotózásra, amit követően, a modell megírhatja a gondolatait, s felkerül egy cikk formájában a weboldalára. Gondoltam magamban, hogy igen, ez kell nekem, it

Kuzinom szerint a vörös rúzs (és a vörös alsónemű) 40 felett kötelező. Ezen kijelentése után tompa tekintettel bámultam rá miközben azon zakatolt az agyam, hogy ez nem lehetséges, ezt biztos, hogy meg tudom majd cáfolni, de közben ott lebegett a mindent átölelő márpedig igaza van gondolatesszencia, ami lassan, de hatásosan közömbösítette ellenkezésemet. Próbáltam kikerülni, hogy nekem ne magyarázzon, az nem lehetséges, hogy ezt a dolgot ennyire leegyszerűsítsük, mert olyan ni

Gyerekkoromtól kezdve kövér kislány voltam, a nagyi kedvence. A környezetem étellel fejezte ki a szeretetét, én pedig csak híztam. Jöttek a közösségben a csúfolódások, kiközösítések, én pedig az édesség adta mámorba menekültem, mert akkor boldog voltam. De eljött az a pont, amikor már szerettem volna kapcsolatot, ám amíg magamat nem tudtam szeretni, nem várhattam el mástól sem, hogy elfogadjon, és mint ilyenkor a legtöbb ember teszi, elkezdtem én is falakat emelni magam köré.

Minden nő életében vannak küzdelmek. Kinek kisebb, kinek nagyobb, ez függ attól is, milyen csomaggal érkezik ide a Földre. Fapados, középkategóriás, netalán full extrás. Lehet a háttered full extrás, a csomagolásod kiváló, ez sajnos nem jelenti azt, hogy a belső ragyogás is szériatartozék. Sőt………….azt hiszem nő nem született még erre a bolygóra úgy, hogy száz százalékosan elégedett lenne magával. Hozzuk visszük éveken, vagy akár életeken, generációkon keresztül a traumákat.

48 éves vagyok, de úgy érzem, hogy a legkülönlegesebb dolgok még csak ezután érkeznek majd az életembe. Nem vagyok elégedetlen ember, sőt, az élet legapróbb dolgaiban is képes vagyok örömöt találni, mégis, mintha valami vonzana újabb és újabb csodák felé. De a csodák nem hullanak csak úgy az ölünkbe egyik napról a másikra. Én harminc éven át dolgoztam az egészségügyben: nővérként, asszisztensként, másodállásban háziápolóként és Hospice ápolóként. Munkám során sokféle emberre

Sosem felejtem el... egy este a metrót vártam. Végig néztem a peronon várakozó embereken. Megakadt a szemem két fiatal srácon, akik egymással szemben állva beszélgettek, nevettek, majd az egyikük végig simitotta a kezét a másik srác karján. Abban a mozdulatban minden benne volt. Visszafogitt, még is erőteljes vallomás. Tekintettel voltak arra, hogy a nagy közönséget ne sértsék, épp csak annyit adtak magukból, hogy sejthessük ami számukra egyértelmű: a birtokukban őszinte, val

Nem hiszem, hogy van olyan hétköznapi Nő, aki egyszer ne játszott volna már el, legalább gondolatban, a domináns vagy az alávetett szerep kipróbálásával. A környezetemben jópár olyan Nőt ismerek, akiben "A szürke 50 árnyalata" című könyv elolvasása indította el az erre irányuló vágyakat, kíváncsiságot. Ám amikor a saját bőrömön megtapasztaltam mindezt a valóságban, ráébredtem, hogy a könyv pusztán egy leány regény, ami csak a felszínt kapargatja! De ne is menjünk ennyire elő

Ébredezem, egy pillanatig nem is tudom, hol vagyok. Meleg van, nagyon meleg... A forgalom zaja beszűrődik az ablakon. Nem túl hangosan, épp csak annyira, hogy érzékeljem, velem ébred Varsó is. A belváros napközben mindig zsúfolt és Ella ablaka egy főútra néz, közvetlenül a Laziczky park mellett. Ma viszont szombat van, lassabb minden. Ella még alszik mellettem. Olyan törékeny és gyönyörű. Megsimogatnám... Mégis, inkább hagyom aludni. Jó itt feküdni, jó húzni a pillanato