A Nő világa — a könyv és a blog története
Frissítve: 5 órával ezelőtt
Egy fotózás után azt láttam, hogy az elkészült kép erős érzelmi reakciót váltott ki a modellből. Korábbi betegsége miatt évekig nehéz volt számára a saját nőiességéhez és testéhez kapcsolódni. A fotó nem 'gyógyította meg', de egy olyan pillanatot adott, amikor másként tudott magára nézni.
- Ez egy csoda! - mondta halkan, miközben a könnyeit törölgette a kezével.
Abban a pillanatban szabadabbnak és szebbnek érezte magát. Nem gondolom, hogy a fotográfia képes valakit objektíven 'tökéletessé' tenni; inkább új nézőpontot tud teremteni.
Későbbi fotózásokon is láttam erős önképi reakciókat. Ebből azonban nem következik, hogy minden nő ugyanúgy vagy ugyanazon élethelyzetekben változik meg.Ébredés, az új kezdet!" címet adtam, és miután megvalósult a fotókiállítás, illetve a Hölgyek történeteiből egy könyv is született, ráébredtem, hogy itt jóval többről van szó, mint egyszerű véletlenek sorozata.
A könyv
Később azt kezdtem vizsgálni, hogyan kapcsolódhatnak krízisek, életszakasz-váltások és újrakezdések az önkép változásához. Nem pszichológiai törvényt kerestem, hanem személyes történeteket.
Kezdetben arra gondoltam, hogy fotókkal, portrékkal mesélek el történeteket. Ám amikor másoknak is mesélni kezdtem az ötletemről, több helyről kaptam megerősítést, hogy ez lehetne a következő könyvem témája is.
- Ugyan már, a mai világban ki olvasgatna egy ilyen könyvet? - tettem fel a kérdést folyamatosan magamban.
Mégis belevágtam, és Lénárt Éva szerkesztővel közösen, egy gyönyörű képes könyvet álmodtam meg, mely tele van kérdésekkel (melyeket sokszor feltennénk mi férfiak a Nőknek, ha mernénk, vagy ők is egymásnak) és őszinte válaszokkal. Különleges könyv-album született, mint maguk a Nők benne: gyönyörűek és igazi értéket képviselnek.
A könyvben kilenc élethelyzeti szakaszt választottam szerkesztési keretként. Ezek nem 'természetes női változókorok' vagy univerzális fejlődési fokozatok, hanem a projekt narratív struktúrája.
Ezek a hősnők köztünk élnek, megannyi öröm és csalódás formálta a karakterüket és vonásaikat, mégis sokszor olyan keveset, csak a felszínt látjuk egymásból. Ami igazán izgalmas volt a munkában, hogy közösen állítottuk össze a modellekkel a tartalmat.
9 x 9 fotón keresztül mesélik el, különböző életszakaszokban és perspektívából, hogy mit jelent számukra Nőnek lenni.
A célom az volt, hogy különböző nők saját történetein keresztül mutassam meg, mennyire eltérően változhat az önkép és az élethelyzet. Nem azt, hogy a nők 'egyik napról a másikra teljesen másként működnek', és nem azt, hogy a férfiak vagy nők mit akarnak általában.
A blog
Miért indult el a blog? Mert úgy éreztem, hogy a márjusban megjelenő "A Nő világa" könyv és a majd szeptemberben bemutatásra kerülő fotókiállítás a Hölgyek 9 természetes változókorára mutat be egy - egy valós példát.
Ellenben nem mutatja be a mindennapi élethelyzetek által generált változásokat. Objektív csak akkor lehetek, ha teret engedve, ezen szituációkat egy állandóan bővíthető felületen bemutatom, így egészészítve ki a könyvet.
Számomra is meglepő volt, milyen sok Hölgy keresett fel és tisztelt meg a bizalmával, a történetével. A könyvet már kerek egésznek éreztem, zajlottak a szerkesztői munkák, nyomdai előkészítés.
Mégis elszomorodtam, hogy nem tudok már lehetőséget adni, ha valaki a szürke hétköznapokban szeretne megnyílni, megosztani másokkal is valami fontosat, vagy akár csak megmutatni a szépséget, a fájdalmat, a szenvedélyt, a dilemmákat és döntéseket, melyeket magában hordoz.
A legtöbb ember fél megmutatni magát álarc nélkül: hogy vajon mit szól majd a világ? Művészként én is gyakran megélem ezt: vajon tetszeni fog az embereknek amit alkotok, (jól) értenek engem?
Tudom, nincs tökéletes mű, ami mindenkinek tetszene. Ez a könyv sem fog, és érkeznek majd kritikák. De én abban hiszek, hogy úgy kell élni az életünket, hogy az álmaink nagyobbak legyenek, mint a félelmeink. Ha a lehetőség kopogtat, ragadjuk meg, mert második esélyt már nem biztos, hogy kapunk. Minden modellem bátor nő, hiszen mindannyian a saját lelkük mélyére néznek, és a sebezhetőségük tudatában mernek többet adni magukból: nem csak túlélők, hanem igazán élnek, és egymásnak is segítenek.
Ezért indul el ez a blog, hogy bárki őszintén, akár név nélkül is, megoszthassa élete azon szakaszának történetét, amikor egyik napról a másikra már egy új, erősebb Nő nézett vissza rá a tükörből, hiszen ez másoknak is erőt ad.
Én a tiszteletem, csodálatom és a figyelmem mellett egyedül a lehetőséget és biztonságot tudom megadni a rendelkezésre álló eszközeimmel, hogy kiengedjék, ami bennük feszül és meg akar mutatkozni.
Sokszor nem mondhatják el senkinek, de itt elmondhatják szabadon mindenkinek, milyen VÁLTOZÁS következett be az életükben, a saját belső világukban.
Terveim szerint két naponta (hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap) fognak megjelenni az új történetek, mindaddig, amíg el nem fogynak. Aki pedig kedvet kap az íráshoz, bátran megteheti, akár egy töredékkel is, mert mindenkivel felvesszük a kapcsolatot. Létrehoztam a facebook -on egy írói / olvasói csoportot is, ahova mindig kikerülnek a legújabb blogbejegyzések, és lehet egymással eszmét cserélni.
Titkon remélem, hogy nem csak a Hölgyeknek, hanem a férfiaknak is segíteni tudnak majd a Nők megértésében ezek a portrék a blogon és a nemsoká megjelenő könyvben. A könyv előszavát Vámos Miklós jegyzi, akinek ez úton is köszönjük a közreműködését.
Egy jól felépített portréfotózás célja, hogy a fényképen valódi, magabiztos jelenlét szülessen.