Címkék

A legolcsóbb milc típusú fényképezőgéppel, a profik közt


A történetem 2017 őszén New York -ban kezdődött, a legnagyobb fotóexpón az Adorama -n. Most már 3. éve volt szerencsém kilátogatni erre a rangos eseményre és a világ legjobbjainak előadásain részt venni. Azt, hogy mind ezt, hogyan sikerült, itt tudjátok elolvasni. A tavalyi év nagyon aMilc gépek körül forgott ezen az expón, ami mai napig megosztja a profi fotós szakmát. Meghallgattam egy előadást, ahol azt mutatták be, hogy akis bázistávolság következtében, adapterek segítségével, bármilyen gyártó objektíve könnyedén rápakolható ezekre a gépekre. Teljesen felcsigázott, hogy a full frame -s gépem mellé, tartalékgépként egy ilyen fényképezőgépet vásároljak egyszer magamnak, de annyira szkeptikus voltam a téma iránt, hogy másnapra már el is engedtem a gondolataimat.

Pár héttel később mikor már itthon voltam, szembe jött velem egy hirdetés: Milc napot tartanak a Tripontban. Több se kellett nekem, bementem és nagy lelkesen végigpróbáltam a teljes 200.000 Ft alatti kategóriát. Hiszen több kritériumnak is meg kellett hogy feleljen a kiválasztásra kerülő új masina:

- A legfontosabb az volt, hogy adapter segítségével a full frame -es objektíveim és az M42 -es Helios objektívem is csatlakoztatható legyen.
- Tökéletesen vissza adja azt, amit a szememmel látok. Színek, dinamika tartomány, részlet gazdagság terén, az az színhelyes legyen.
- Szenzor szintű képstabilizálás.
- ISO 1600 -ig elfogadható mértékű zajosodás.
- Mindent tudjak manuálisan állítani, úgy mint a DSLR gépemen, köztük még a kijelző színhőmérsékletét és fényerejét is tudjam kalibrálni.
- Legyen rajta vakupapucs.
- Kis méret, minőségi kivitel.
- Programozható gombok.
- A kijelző tökéletesen minden körülmények között szín hű és részlet gazdag legyen, 100 % -os lefedettséget biztosítson.
- A kijelző dönthető, vagy kifordítható legyen, hogy alternatív nézőpontból is tudjak képeket készíteni.
- Tökéletes legyen stúdióban és szabadtéren való használatra is.
- Munka célra is tudjam használni.
- Klasszikus, rangefinder stílusú dizájn.

Vittem magammal egy iPad -et, egy memóriakártyát és egy kártyaolvasót. A teszteket követően legnagyobb meglepetésemre, az Olympus PEN Lite E-PL8 -as gép felelt meg leginkább az elképzeléseimnek. Ám a boltban csak „ csajos színben „ volt ez a gép, ezért az eggyel korábbi, 4 éveskifutómodellt választottam, az E-PL7 -est. Nem is bántam végül, mert olcsóbb is volt és úgy voltam vele, hogy ha nem jön be, legalább kevesebbet bukok rajta. Megrendeltem hozzá az adaptereket, egy M42 to M4/3 -ast és egy EOS to M4/3 -ast, hogy tudjam csatlakoztatni a már meglévő objektíveimet, s elkezdtem ismerkedni vele. Vittem magammal mindenhova, hiszen a kis méretből fakadóan elfért bárhol. Kezdetben furcsa volt a kijelzőn keresztüli fókuszálás és vezérlés, de megmagyaráztam magamnak, hogy ez csak egy játékszer, ne várj sokat tőle. 

Eljött az első komolyabb teszt, amiegy aktfotózás volt Lume Cube vakukkal . Egy ebay -ről rendelt 7artisan nevű 25mm 1:1.8 -as manuális objektívvel készítettem képeket. Nagyon izgultam, hogy hogyan fogok gyenge fényviszonyok mellett bármit is látni a kijelzőn, és egyáltalán hogyan fogok manuálisan fókuszálni. Jól jött a nagyító funkció, amivel 5x -ösen bele tudtam az élőképbe nagyítani, így a legnagyobb meglepetésemre, tökéletesen éles, szín és részletgazdag képet tudtam készíteni, amit ebben a cikkben tekinthettek meg. Talán ez volt az a pont, ahol bekattant nálam valami és elkezdtem gondolkozni azon, hogy hogyan tudnám jobban kihasználni ebben a kisméretben rejlő lehetőségeket. Ami a leginkább zavart, hogy nagyon hiányzott nekem a képkereső, s elkezdtem gondolkozni, hogy hogyan is tudnám megoldani. Erre2 alternatívát is találtam.

Az egyik megoldás az olympus saját gyártású elektronikus képkeresője, ami a vakupapucsba tehető, ez a VF-4 . A másik egy a kijelzőre tehető, úgynevezett videó kereső, amiből rengetegféle kapható. Én ez utóbbit választottam, a következő okokból kifolyólag. 

A legfontosabb, hogy 3X -os nagyítás mellett, olyan hatása van a kijelzőnek, mintha egy hatalmas TV -n keresztül látnám az eseményeket, ezért könnyű vele komponálni, bármilyen fényviszony között. 5X -ös belenagyítás mellett is élesen és részletesen látok mindent, ezáltal a manuális fókuszálású objektívekkel is tökéletesen éles képet tudok készíteni. A szemhez emelve, sokkal jobb tartást biztosít a gépnek, s nagyon jól használható az alternatív szögekben is. Az az bármerre dönthetem a kijelzőt, olyan mintha a képkereső lenne dönthető. Egyszerűen imádom! S mind emellett a stúdióban a vakukioldót is feltudom helyezni, hiszen a vakupapucs is szabad. Ami a legizgalmasabb az egészben, hogy a kijelző tökéletesen adja vissza a valóságot, minden körülmény között. Ezt próbáltam szemlélteni az alábbi mobilos fotón.


Ezzel a megoldással már tökéletesen tudtam a stúdióban is dolgozni, és a képminőség önmagáért beszél.



Úgy voltam vele, hogy lehet, hogy ezen a területen tökéletes képet készít, de elkezdem feszegetni a határait, mert annyira hihetetlen volt számomra az a végeredmény amit láttam, főleg egy belépő szintű alap fényképezőgéptől. Az igazi szerelem azonban akkor alakult ki, amikor az alapobjektívével készítettem egy fotót, egy erdei hotelben, teljesen automata módban, .JPG formátumban, ahol különböző színhőmérsékletü fények voltak láthatóak. A nem túl ideális körülmények ellenére, az automatika tökéletesen adta vissza a színeket és az árnyalatokat. Ugyanezzel az alap beállítással egy éjszakai szabadtéri képet is készítettem, a kék hold estéjén, amin szemmel láthatóan is szépen visszajönnek a részletek. Ami még nagyon megfogott, hogy ezek a nyers képek és ennek ellenére , milyen jól néznek ki. 



Ezt követően már folyamatosan kerestem a különböző nehézségű kihívásokat, hogy próbára tegyem a gépet. Bár valóbantöbbolyan funkció hiányzik belőle, ami egy profi fotósnak fontos a munkájához, azonbanez egy 4 éves alap modell, aminek a legfrisebb változata, az Olympus PEN E-PL9 már megkapta az Olympus OM-D E-M1 Mark II -es csúcsmodelben is dolgozó, legújabb generációs képfeldolgozó processzort. 

Említettem, hogy kedvenc M42 -es objektívem egy ZENIT HELIOS-M44-6 58mm 1:2.0. Ami igaz a széleken torzít és vignetál, de aMicro 4/3 -ad szabvány 2x -es szorzójának köszönhetően, full frame -re átszámolva az58mm -es objektív, egy 116mm -esnek felel meg 1:2.0 -ás fényerővel. Széles felhasználási területet kínálva,egy makró előtéttel már 1:1 -es leképezésű képek is készíthetőek.Ezek után jött a felismerés, hogy elkezdjem használni a RAW formátumot is. A .orf kiterjesztésről még sosem hallottam és kíváncsian vártam, hogy melyik programom fogja tudni egyáltalán kezelni. S most jön az újabb meglepetés. Nem, hogy az iPad és az iPhone összes alkalmazása automatikusan kezeli, még jó öreg Picasa is tudja, ami például a Nikon RAW fájljait abszolút nem szereti. Több sem kellett nekem, kitűztem célként, hogy megpróbálom azt vissza adni a fotókon amit a valóságban látok. Innentől már csak .RAW -ból kidolgozott képeim voltak.


Akit érdekel, az alábbi néhányképen kívül, megtekinthet egy galériát, ahol további olyan fotókat talál, amik ezzel a pár ezer forint értékű Zenit objektívvel készültek.

My olympus link: https://my.olympus-consumer.com/gallery/m/eu/157932




Egyszercsak már azon kaptam magam, hogy vágyom arra, hogyminél több területen használhassamezta kis gépet. Az első olympus digitálisobjektív amit megvásároltam, az M.Zuiko 25mm 1:1.8 -as volt, ami full frame -re átszámolva 50mm -t jelent. Hiába lehet jó chippes adaptert vásárolni a gépre -ami átviszi az exif értékeket és a fókuszállítást is, ha más gyártók különböző szabványú objektíveit szeretnénk használni,a gyári objektívek képminőségét azoknéhány esetben csak megközelíteni tudják. Nyílvánjobbak a zuiko lencsék, hiszen azok tökéletesen erre a formátumra vannak kifejlesztve. A 25mm 1:1.8 -asegy olyan általános használatra megfelelő nagyfényerejű objektív, amivel szinte minden körülmény között tudtam alkotni, bár távoli portrézásra már nem volt igazánjó,ennek oka annyi, hogynem választotta le a hátteret. Az alább található képek között van egy, ami a parlamentben készült f:1.8 -on, ennek ellenére, teljesen megnyőző a kép minden pontján a részletgazdagsága és a kép .jpg formátumban készült eleve.Itt éreztem azt, hogy nem volt felesleges befektetés ez az objektív, ami lássuk be, árát tekintve, egy 50mm 1:1.4 -es Canon objektív árával vetekszik, ami full frame -re is jó, és még is csak 1:1.4 -es. A két objektív képminősége nincs messze egymástól, de az M.Zuiko vezet. Míg köztudottan a Canon 1:1.4 -esének igen nagy a kromatikus abberációja, addig az M.Zuiko -nak 0. Persze a Canon több mint 15 éve gyárja ezt az objektívet, az olympusnak pedig egy új fejlesztése, ez is okozza a nagy különbséget, amit egy jó szoftverrel ki is lehet küszöbölni. Ezek a professzionális felhasználás terén számomra nagyon fontos paraméterek, mert minden esetben a tökéletességre törekszem. Ha torzítani szeretnék, felteszek egy olyan lencsét, ami eleve torzít. Nem utómunkával fogomelérni, hanem azt szeretem ha az exponálás pillanatában minden olyan amilyennek én láttatni akarom.






A tökéletes képminőséget látva, elindult bennem a vágy, hogy még több szituációban bevessem az olympus pen lite -ot. Már nem úgy tekintettem rá, hogy egy belépő szintű fényképezőgép, hanem inkább úgy, mint egy tökéletes képalkotó eszköz, ami segít abban, hogy a néző felé 100% -osan vissza tudjam adni, azt amit látok. S mind ez ici – pici méretben.

Idén májusban,a vásárlástól számítva, már 6 hónap telt el,és én ismét New York -ban jártam, most egy kiállítási projektem kapcsán, s ekkor elhatároztam, hogy megpróbálom befotózni a város néhány számomra kedvenc pontját az olympus gépemmel is.

Rájöttem, hogy nagyon hiányzik nekem egy jó kis tele zoom objektív és egy örök klasszikus halszem objektív.Nagy volt az elszántságom, el ismentem egy használt fotóscikk kereskedelmi boltba és találtam is egy 2.generációs, M.Zuiko 40 – 150 mm -es 1:4.0 – 5.6 R tele objektívet () és egy M.Zuiko 9mm 1:8.0 -ás halszem objektívet. Ezekkel felvértezve magam, már mindent le tudtam fedni, amit az utcai fotózás megkívánt. Az 5 irányúszenzoros képstabilizátornak köszönhetően, maximális tele állásban letudtam menni 1/15 másodpercre is az expozíciós idő tekintetében, ami végképpteljesen lenyűgözött. 

Azonbannem is ez volt a legfontosabb, hanem a képminőség! Hihetetlenül meggyőző, részletgazdag és tökéletes képek születtek mindkét objektívvel. A New York -i fotós kollégáim sem hitték el mikor megnéztük egy 27 colos iMac kijelzőjén a végeredményt, de az exif adatok nem hazudtak. Kell ennél több? Kérdeztem magamtól. Persze a megapixel háborúban ő alul maradna, hiszen a micro 4/3 felülete csak 17,3 megapixeles, de ha jobban belegondolok és félve mondom is ki, de valójában tökéletesen elég amindennapokra!

Elsőként a kedvenc teleobjektívvel készült képeimből mutatnék néhányat. A legkülönlegesebb számomra, az első kép, amit a repülőgép ablakán keresztül hazafelé jövet fotóztam minimális turbulencia mellett. 









Első nézésre a 9mm -es fix 8 -as fényerejű halszem objektív nagyon komolytalannak tűnt. Hozzávetőlegesen egy mobiltelefon lencséjéhez mérve, hasonló méretű, amit kétféle állásban lehet használni. Egy 20 cm -es fókusztávolságú és egy végtelen állása van. Bevallom őszintén, nem sok reményt fűztem hozzá, egyedül a teszteken látott végeredmény sarkalt arra, hogy ezt a közel 30 ezer forintos objektívet a magaménakvágyjam. Aztán néhány kattintást követően, már nem is volt kérdés számomra, hogy tökeletes vétel volt! 

Újabb csillag került az én kis alkotóeszközöm képzeletbeli értékelő falára. És hogy miért, aztaz alábbi néhány képen szeretnémmegmutatni nektek.Visszagondolva, itt már büszkén alkottam a kissé fura külsejű masinával, s talán ekkor fogalmazódott meg, hogy írok róla egy cikket, mert a tanítványaimtól folyamatosan azt hallom, ha nincs óriási méretű fényképezőgéped, nem vesznek komolyan ebben az országban. Erre szeretnék rácáfolni kicsit, bár hangsúlyozom, ez az olympus belépő szintű és egyben kifutott modellje. Azt gondolom, hogy mindegyik az olympus milc kínálatában szereplő gép, már csak ennél jobb lehet, illetve mindegyik más és más plusz szolgáltatást kínál. 







Ezek után már teljes volt az elköteleződés, imádok vele alkotni, s elérkezett az a pont, amikor elkezdtem a DSLR -t helyettesíteni.Már csak egy dolog hiányzott ahhoz, hogy igazán dolgozni is tudjak vele, még pedig egy portréfotózásra is alkalmas olympus objektív.Nagy dilemmába voltam, hiszen 2 jó alternatíva is van erre a célra. Az egyik az M.Zuiko 45mm 1:1.8 -as, a másik az M.Zuiko 60mm 1:2.8 makro objektív.Végül mivel egy 60 mm közeli objektívem már van, - egy Zenit Helios, amimég a makró előtéttel szépen is tud dolgozni -ezért a választásom a nagyobb fényerejű, 45mm -es Zuiko lencsére esett. Így már teljes lettaz objektív parkom, és amiaz igazán pozitív ebben számomra, hogy mindez elfér töltővel, géppel, videókeresővel együtt egy kisebb fényképezőgép táskába. 

S tényleg alkalmas komoly munkára? A válasz a képekben rejlik, nekem bejött. Sosem forrtam össze igazán a fényképezőgépeimmel, sosem éreztem azt eddig, mint mondjuk a festő a kedvenc ecsete esetében, hogy van egy alkotó társa, s közösen hoznak össze valami igazán különlegeset, valamit amiben több rejlik. De most ez meg van, s annyira örülök neki, hiszen 20 éve vagyok lassan a szakmában és aki a fotózás szerelmese, számára mindig kell valami inspiráló. Íme a teljes objektív parkom + az M42 -es zenit lencse, amit a kezdőképen láthattok a fényképezőgépen.


Fontosnak tartottam viszont azt is, hogy minden objektívhez legyen napellenző, hogy a beeső fényt a lehető legjobban kizárjam. Ez nálam a portrézás esetében igen fontos, bár van amikor tudatosan keresem a beeső fényt, mert különleges hangulatot tud adni a képnek.Az objektívekhez elég volt egy darab 46mm -es profi ND szűrőt vennem, mert átalakítókkal mindegyik objektíven tudom használni. Így a gép által kínált 1/4000 s -es maximális zársebesség sem probléma, mert bőven beleférek. Valamint a beépített színszűrő is néha jól jön, mikor csak egy színt szeretnék kiemelni a témából, a többit pedig fekete – fehéren hagyni.

Nade,hogymit is tud ez a 45 mm -es objektív, ami a 2x -es szorzó miatt egy 90mm -es 1:1.8 -asnak felel meg? Tökéletes portréképet tud készíteni gyenge fényviszononyok között is. Gyors és pontos, nagyon szépen választja le a hátteret, ha jól emlékszem egy reklámfilmben az olympus úgy írta le, hogy ez a bokeh a jövő trendje, bár én imádom a régi objektívek rajzolatát, de ízlések és pofonok. 





Zárszóként csak annyit írnék mégle, hogy számomra nem csak tökéletes utitárssá vált az olympus Pen lite, hanem a fentiek tükrében bátran állíthatom, hogy bizonyos területeken,tökéletes munkaeszközzé is. Mint említettem, már kizárólag csak is RAW formátumban dolgozok és képkidolgázásra a számomra legtöbb kreativitást adó Luminar 2018 -as szoftverrel készítema képeket, a zajszűrést pedig a Noisless programmal oldom meg.

Összegezve, míg a full frame -es gépemmel leginkább márjó ideje csakdolgozok,mivel mérete miatt nem tudom mindig magammal vinni, addig ezzel a klasszikus külsővel megáldott kis milc fényképezőgéppel az az érzésem, hogy igazánalkotok. Olyannyira, hogy a mai nap a parlamenti sajtótájékoztatón a nagyközönség számára bemutatott 2018 -as országkenyerének sajtó-és reklámfotóit, voltam olyan bátor és az olympus pen lite -tal, valamint az M.Zuiko 25mm 1:1.8 -as objektívvel készítettem el. Napfény mellett, kézből. Íme néhány nem hivatalos fotó.:)


Most, hogy kiírtam magamból az érzéseimet, kicsit úgy érzem, hogy önkéntelenül is, az olympus milc gépek fanatikusává kezdek válni, amit sosem gondoltam volna magamról, mivel az elmúlt 20 évben kizárólag a DSLR piac két nagy főszereplőjének egyikével dolgozok. Mégis, ami jó, az jó!

Az összes teszt fotó megtekinthető exif adatokkal együtt, ezen a linken: https://my.olympus-consumer.com/members/banhalminorbert


Bejegyzés küldése e-mailben
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések