Mitől jó fotós a jó fotós? Van olyan, hogy legjobb fotós?

Megpróbálom szavak formájában megfogalmazni az én nézőpontomból ezt a manapság eléggé gyakori kérdést. A modern digitális technika rohamos fejlődésével párhuzamosan, manapság szinte mindenki számára elérhetővé válik a digitális fényképezőgép, az az képalkotó eszköz. Rengeteg ember alkot nap mint nap képeket tudatos komponálással, vagy legtöbbször ösztönből. Ez egy gyönyörű hobbi, hiszen a képek segítségével megtudunk örökíteni érzéseket, gondolatokat, hatásokat s ezt megtudjuk az emberekkel. A profi automata gépek korszakában, már nem muszáj a gép technikai működését elsajátítanunk, elég csak meglátnunk, exponálnunk és láttatnunk a témát. Rengeteg olyan ember van, aki hobbiból űzi a fényképezést és csodálatos alkotásokat hoz létre, akár egy mobillal is. 

Úgy gondolom a fentiek miatt ma már bárki lehet jó fotós, sőt, bárki lehet egy terület legjobbja, aki képes kilépni a saját világából és belépni a fotózandó téma világába. Megfelelő érzelmi inteligenciával és alázattal rendelkezik.

Mit értek ezalatt? Képzeljetek el egy mezőt, a mező közepén egy házat, melynek nincs ablaka, csak egy darab ajtó van rajta és jelenleg ez az ajtó be van zárva. Az épületben bent vagy te. Ott ki van alakítva a saját kis világot, ha rend van, rend van, ha káosz akkor káosz ami van ez a Te lelki világod. Hiába van körülötted a mező, ugye nem látod, csak azokat a dolgokat amik bent vannak a házban. Tudsz róla, hogy kint van egy másik világ, de nem tudod elmesélni, mert nem érzékeled. Ám ha kinyitod az ajtód, akkor meglátod, hogy mi van kint.  A legtöbb ember innen fotózza a külvilágot, a saját világának nézőszögéből. De ha belegondolunk a látásunk korlátozott, hiszen az ajtó kerete határok közé szorít.  Ők azok akik a tudatos alkotók, tesznek lépést a témához, de mindig a saját nézőpontukon keresztül mutatják be.

Ahhoz, hogy igazán éreztetni tudjuk ami kint van, ki kell lépnünk a házból, el kell távolodnunk tőle, ki a biztonságból a bizonytalanságba. Ám ha ott vagyunk, kinyílik a világ. Érezzük a szellő érintését, a virágok illatát, a fű selymességét a talpunk alatt, s bármerre nézünk és fordulunk egy másik világot érzünk és látunk. Ekkor tudunk olyan képet alkotni, ami ugyan azzal a hatással van a nézőre, mint amilyen hatással van ránk. Hiszen bele léptünk a téma világába, s közvetlenül tudjuk megmutatni mind azt amit érzünk. A jó fotós attól jó fotós, hogy engedi, hogy hatással legyen rá a téma, s magával ragadja s mint egy átlátszó üveg, mindenféle torzítás nélkül megossza azt ami ott történik. 

Talán így tudnám megfogalmazni, hogy számomra mitől jó fotós a jó fotós. A legjobb fotósok pedig azok, akik nem akarnak fotósok lenni, hanem csak léteznek, a lelkükkel látnak és láttatnak. Ők azok akik igazi értéket hagynak a jövő nemzedékének nap mint nap a látásukkal. 

A cikkben szereplő képek NEM saját alkotások!