New York, ami megváltoztatta az életem!

Ez a történetem az itt olvasható blogbejegyzésem folytatásaként íródott. Aki egyből ezzel a fejezettel kezdi, annak röviden leírnám, miről is van szó. 2013. december 31 -én döntöttem el, hogy egy nagyon sikeres fotós szeretnék lenni és a döntést követően, számomra a mai napig hihetetlen módon, fél éven belül megvalósult életem első két fotókiállítása. Majd eztkövetően kijelöltem egy komoly célt és én elhatároztam, hogy még abban az évben, az az 2014 -ben, szeretnék létrehozni egy harmadik fotókiállítást is, méghozzá New York -ban a "világ fővárosában". Sem Amerikában, sem New York -ban nem jártam még akkor, így elég vakmerő ötletnek bizonyult ez a tervem és szinte mindenki aki ismert, csak mosolygott az elhatározásomon és nem nagyon vettek komolyan. :)

A második kiállítás megvalósulását követően, úgy éreztem még több van bennem,  pedig pár hónappal ezelőtt bőven óriási kihívás volt mind két kiállítás megvalósítása. Nehéz volt átfordítani az emberekben rólam kialakult képet, hiszen mindezek előtt én közel 8 évig voltam hivatásos katona, majd marketinggel és kommunikációval foglalkozó céget vezettem. A honvédségnél kezdődött el a fotós pályafutásom, rengeteget köszönhetek kollégámnak, Szabó Pál -nak, és Micha Müllernek fotográfusnak, akik nélkül nem kezdtem volna bele komolyan ebbe a hivatásba.  Mikor nem csak gondolatban, hanem hangosan is megmertem fogalmazni a tervemet, azok az emberek inspiráltak a legjobban, akik hülyének és álmodozónak néztek. Ezúton is nagyon köszönöm nekik! :)

Tudtam, hogy az egyik legfontosabb dolog a helyszín kiválasztása. A koncepcióm már ki volt dolgozva, hiszen az első kiállításom tematikája szinte tökéletes volt és folytatásként pont ráépíthető volt a New York -i tervre. 30, 30 év feletti Magyar Hölgyet szerettem volna bemutatni a kiállítással, az Ő kedvenc New York -i helyszíneiken. Gondoltam így két legyet ütök egycsapásra, hiszen megismerhetem a várost és változatos helyszíneken tudok majd fotózni. Ha már pedig Magyarokról beszélünk, akkor kézenfekvő volt, hogy egy Magyar Házban valósuljon meg mindez. Meg is néztem az interneten, hogy van -e New York -ban Magyar Ház. Találtam egy weboldalt, írtam egy levelet, de nem kaptam rá választ.  Mindeközben kiírtam a facebook -ra, hogy van -e esetleg New York -ban  élő ismerősöm. Ezt követően ki is léptem, majd este látom, hogy kaptam egy levelet.

Egy Brigitta nevű Hölgytöl érkezett egy levél, aki nem is tudom, hogy honnan volt ismerősöm pontosan, mert akkoriban, minden jelölést automatikusan elfogadtam és a profilom legalább 90% ismeretlen ismerősökből állt. Akkoriban ez természetes volt. Elkezdtünk beszélgetni és én úgy éreztem, hogy neki elmesélhetem a kiállítás tervemet, nem fog hülyének nézni. Néhány nap múlva kaptam tőle egy levelet, hogy végig gondolta és szerinte mindenképp meg kellene valósítanom ezt az álmot. Ebben azzal tud hozzájárulni, hogy lakhatok náluk Bronxba és megpróbál a Magyar Ház terén is kapcsolatokat keresni. Nagy reményt adott ez a felajánlás és ha nincs Brigi, akkor nem is alakul ki New York -ban az életemben. Ezúton is nagyon szépen köszönöm Neki a sok sok segítséget, és a lakótársainak, Gábornak és Gabinak, hogy befogadtak akkor.

Innentől kezdve, még jobban elkezdtem hinni a project megvalósulásában. Meghirdettem a facebook -on, a célcsoportnak a kiállítást, hogy jelentkezőket keresek. Össze jött egy közel 40 fős kis csoport ahol leírtam, hogy szeretném nagyon ezt a kiállítást és még helyszín és nyomda tekintetében bajban vagyok de hiszem, hogy megvalósul. Hatalmas összefogás alakult ki.

Újabb lendületet adott ez a szituáció. Innentől kezdve bármikor elvesztettem kicsit a hitem, mindig láttam véletlenül egy egy New York feliratot egy pólón, egy sapkán,  egy táskán stb. Ilyenkor éreztem, hogy minden rendben van, csak legyek türelemmel. Gőzerővel dolgoztam, hogy összeszedjem a pénzt a 6 hetes kinttartózkodásra és a kiállítás várható költségeire. Felkérést kaptam egy nemzetközi project külsős kommunikációs és marketing tanácsadói posztjára is, ez óriási segítség volt anyagilag. Mindeközben, webfejlesztést tanítottam a volt középiskolámban végzős hallgatóknak mint külsős tanár.

Brigi közben levélben összehozott a New York -i Magyar ház frissen megválasztott igazgatónőjével Nagy Ildikóval. Ildikó pozitívan fogadta az elképzelésemet, de azt mondta, hogy most a Magyar Ház 50. évfordulójára kell készülnie, és ha kint vagyok leegyeztetjük a részleteket.

Másnap, rengeteg New York feliratot láttam bármerre jártam. Épp a stúdióba tartottam és mikor az utcába fordulva megfogalmaztam magamban, hogy oké veszem jeleket, de ha még egyet láthatnék , akkor azonnal megvenném a repülőjegyet. Már csak pár lépésre voltam a kapualjtól, az utcában egy lélek sem volt. Egyszer csak elnéztem balra a kereszt utcába és egy srác fordult ki, fehér New York 23 -as feliratú polóban. Ez volt az a nap mikor úgy döntöttem, hogy lefoglalom a repülőjegyet és megigénylem az ESTA vízumot.

Néhány nappal ezelőtt a Vodafone egy akciót hirdetett meg, hogy napi 1000 Ft -os díjért cserébe, az USA -ban is igénybe lehet venni a korlátlan hívás / fogadás roamingot a RED -es előfizetőknek, valamint a Vodafone -osok a British Airways járataira kedvezményesen tudtak jegyet vásárolni. Minden klappolt, mert ez még egy óriási kérdés volt számomra, hogy hogyan tudom megoldani az otthoni kommunikációt. Kicsit összegezve, ebben a pillanatban, csak azt tudtam, hogy lesz hol aludnom, lesz egy idegenvezetőm, a Magyar Házban lehet a kiállítás, van 30 modellem és van egy repülőjegyem a helyszínre. :)

Elérkezett a nagy nap. Megkötöttem az utasbiztosítást, össze szedtem minden papíromat és megkezdődött életem nagy utazása. New York -ba érkezve nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen a beengedésnél. Brigi már ott várt a reptéren és óriási segítség volt a számomra, mert így nem voltam elveszve. Innen már felgyorsultak az események és mivel nem volt más választásom mint  megvalósítani amiért jöttem, nagyon gyorsan beletanultam a New York -i közlekedésbe és felvettem a ritmust. Nagy Ildikóval a New York -i Magyar Ház igazgatójával, jól megterveztük a kiállítást és óriási segítséget kaptam, Gyuricza Gábortól ( Daffy ), aki nem csak a képek nyomtatásában segített sokat, hanem az egész kiállítás szervezésében.

Nagyon jó ötletnek bizonyult, hogy különböző napszakokban, más és más helyszíneken történtek meg a fotózások, mert így közel egy hónap alatt, nagyon jól megismerhettem a várost. Óriási öröm volt számomra, hogy a megnyitóra a párom is és az unokatestvérem is ki tudott utazni. Az unokatestvéremnek,  Balogh Dávid művészettörténésznek köszönhetem, hogy a kiállítás mondanivalóval lett felruházva. Ő alkotta meg a koncepcióját, melyet az alábbi videóban láthattok majd.

A helyszínen nem volt még megfelelő lehetőség a képek elhelyezésére, ezért az utolsó héten még az egyik modellem Ketrin, legyártatott 7db nagy méretű paravánt, amire végül felkerültek a képek és ezt a Magyar Háznak adományoztuk. Hogy hogyan is történtek a fotózások, a tinkmara blog -on olvasható interjúmon keresztül kaphattok részletes betekintést. Ez a kis amatőr videó, bedig bemutatja a kiállítást és megnyitóba is belenézhettek.

A kiállításra készült képek, megtekinthetőek ide kattintva.

2014 -ben 3 különböző fotókiállítást hoztam létre, úgy hogy senki sem hitt bennem igazán a páromon kívül. Ez kellő erőt és löketet adott ahhoz, hogy elkezdjem átadni a tudásomat és elkezdjek még többet tanulni. A 2015 januárjától megváltozott az életem, elkezdtem ingázni New York és Budapest között. Rengeteget innovatív technikát és szakmai tapasztalatot szereztem Amerikában, amit leginkább Magyarországon kamatoztattam és kamatoztatok a mai napig is a szakmámban.

Következő évben, 2015 -ben egy komolyabb hangvételű kiállítást valósítottam meg ismét  Budapesten a Stefánia Palotában, amiről már a Magyar TV is készített egy interjút. Ez szintén nagy mérföldkő volt az életemben, mert először történt az, hogy fotográfusként mutattak be a TV -ben, amit alább tekinthettek meg.

A kiállításra készült képek, megtekinthetőek ide kattintva.

2015 őszén már egy New York -i ügynökséggel működhettem együtt és talán életem legjobb sorozatát készíthettem el a városról és a New York -i TCS Maraton versenyről. Illetve Scott Kelby -től, a világ egyik legjobb fotósától tanulhattam, ami szintén nagyon meghatározta az utam. 

2016 -ban két fotókiállítást sikerült megvalósítanom. 2 különböző témát dolgoztam fel, az egyik az Apák és kisgyermekeikről szóló érzelmes fotósorozat volt, igaz én még nem tartozom az apák közé, de jó volt kicsit megismerni ezt a világot. A másik az 1956 -ban NewYork -ba emigrált szabadságharcosok példaképként való bemutatása,volt New York -ban. Ez utóbbiról ebben a blogbejegyzésben olvashattok.

Ezzel a videóval búcsúzom most tőletek, amivel New York -tól is elköszöntem az 56' -os kiállítás után.