Bárkiből lehet jó fotós, ha van benne kitartás, és alázat!

A legutóbbi New York -i utamkor, olyan Magyarokkal készíthettünk interjút, akik 56 -ban kivándoroltak. Köztük óriási megtiszteltetésként ért, hogy Aich Klára fotóművésszel is beszélgethettünk, aki végigjárta a New York -ban, az elmúlt több mint 50 évben a ranglétrát és egy nagyon elismert életút áll mögötte. Mindeközben, Esztergomban megvalósult az egyik tanítványomnak élete első fotókiállítása.  

Köztudottan ma rengeteg ember szeretne fotós lenni, és szinte minden 3. ember rendkívül tehetséges is benne, hiszen a tudást már könnyű megszerezni, de vajon tényleg elég az, hogy valaki jól kezeli a fényképezőgépet? Akik ebben a szakmában sikeresen tevékenykednek mind azt mondanák, hogy NEM! Ez csak a jéghegy csúcsa. Rengeteg gyakorlat és alázat szükséges ahhoz, hogy megfelelő tapasztalatot szerezzünk az élet különböző területeinek megörökítése terén. A tapasztalat szerzés pedig rengeteg idő. No de nézzük meg, hogy Klára, hogyan vélekedik erről, több mint 50 évnyi tapasztalat után. 

Ha egy fotós pedig már kellő tapasztalat birtokában van, akkor ezt valahol kötelessége lenne, ha teheti tovább adni az új generációnak, hiszen ő is az " öregektől " tanult, ez hierarchia pedig a világ rendje. A sikeres fotósok között az oktatást sokan ma elfelejtik, vagy nincs rá idejük és energiájuk, pedig fontos lenne, persze tisztelet a kivételnek. Igyekszem ezen elvárásoknak én is megfelelni, bár nem könnyű úgy, hogy 2 kontinens között mozgok. Ma közel több 100 fiatal végez évente fotós szakon az iskolákban és több ezer ember szeretne tanfolyamokon vagy autodidakta módon még jobb fotóssá válni. Ha belegondolunk, ennyi művésszel nem tud mit kezdeni az ország, tehát  menedzselésre és önmenedzselésre van szüksége az embereknek.

Mit tud tenni aki tanulni szeretne? 

Keres egy tanfolyamot vagy egy fotóst, ahol tudáshoz juthat. Akik iskolában tanulnak, ők gyakorlati helyet próbálnak keresni, ahol tapasztalatot szerezhetnek. Gyakorlati helyet pedig nem könnyű találni, mert általánosságban a fotósoknak meg van a saját csapata, vagy legtöbb esetben egyedül dolgoznak. Arra meg nincs legtöbbször idejük, hogy tényleges tudást is átadjanak. Pedig itt jön a felelősségvállalás kérdése. Minden mester felelős a tanítványért és ha egyszer elvállal valakit, akkor ki kell tudni hozni a tanulóból a lehető legtöbbet, hiszen egyszer majd Ő is mester lesz és átfogja adni a tudást, ha hivatásszerűen fogja végezni a fotózást.

Jó jó, de mi a siker titka? Hogyan lehetek jó fotós?

Egy történetet mesélnék el, egy fiatal lányról, aki ezeken a kérdéseket tette fel szűk 9 hónappal ezelőtt. Majtényi Kinga, 2016 februárjában keresett meg, hogy szeretné nálam tölteni a nyári gyakorlati idejét, ami összességében a maga 4 hetével nem nevezhető soknak. Én általában nem szoktam vállalni gyakornokot, mert az iskolák nagyon megkötik, hogy mit kell tanítanunk, az pedig nem egyenlő általában a tanuló érdeklődési körével. Kinga iskolája más nézőpontot képviselt, mint amit eddig tapasztaltam. meg is indokolta, hogy miért épp tőlem szeretne tanulni és kellően ambiciózusnak tűnt ahhoz, hogy olyan tanítvánnyá válhasson akire büszke lehet egyszer a családja és a tanárai is. Elmondtam neki, hogy csak úgy tudom vállalni, ha nem csak az alatt a 4 hét alatt tanul, hanem már most elkezdi és kitűz egy cél maga elé, amit közös erővel el is érünk. Ez a cél egy fotókiállítás megvalósítása volt, bár mellé tette, hogy nem hisz benne, hogy ez neki sikerülhet.

Lebontottam neki, hogy nézzük részleteiben, hogy mi is kell egy kiállításhoz, ami tud hozni az alkotónak elismerést és népszerűséget, ami pedig önbizalmat és erőt adhat.

Lássuk csak, mi kell egy fotókiállításhoz?

Fontos felmérni, hogy milyen témakör foglalkoztatja az fotóst és mi az a téma azon belül, amiben igazán otthonosan mozog. Kinga esetében a Bor és a Nő kapcsolata volt az, amihez a beszélgetésünkkor mindig visszatértünk. Következő szempont a képek stílusának és mondanivalójának meghatározása volt. Itt fontos kiemelnem, hogy ki kellett mozdítani Kingát az ő komfortzónájából és elfeledtetni vele a berögződéseket és kicsit kiölni a megfelelési kényszert. Ezt követően jött a helyszín választás, ami meghatározó egy kiállításban, hogy a témának a legmegfelelőbb helyszínt tudjuk kiválasztani. Kinga, Esztergomi lány és nagyon szereti a szülővárosát. kézenfekvő volt, hogy ott kell, hogy megvalósuljon a kiállítása. Ha már a bor a téma, körbenéztem, hogy van -e olyan esemény a városban, ahol megállná a helyét az elképzelés. Felkerestem a BorHíd fesztivál szervezőit, akik örömmel fogadták az ötletet és felajánlották, hogy ha a képek vállalhatóak lesznek, akkor közterületen ki tudják állítani őket. 

A kiállítási képek létrehozása.

Ez volt az a pont, ahol mindenképp külső segítségre volt szükség, hiszen ő még egymaga nem tudott egyszerre a fényképezőgép mindkét oldalán állni. Kinga, Lovas Diána segítségét kérte a képek megkomponálásában és az ötletek kidolgozásában, aki gasztro író, modell, fotós és szakács, tehát minden téren tökéletes társ volt az alkotásban. Nagyon jó ízlésű képeket valósítottak meg, melyek 1:1 -es méretarányúak voltak. A képek közül 5 került kiválasztásra és Jakabfy Eszternek köszönhetően gyönyörűen ki is lett nyomtatva.

Mi kell ahhoz, hogy legyenek látogatók a kiállításon?

Önmagában az a tény, hogy egy fesztiválon kerülnek kiállításra a képek, azt a feltételezést vonja maga után, hogy lesz bőven látogató. De mégis, jó lenne, ha valaki kifejezetten a képek megtekintéséért menne ki a helyszínre. Gondoltunk egy nagyot és kitaláltuk, hogy elárvereznénk a képeket. Kinga nagyon jó ötletnek tartotta és már meg is volt, hogy kinek ajánlaná fel a befolyt összeget. Elkezdett utána járni, hogy hogy is működik ez. Nagy örömmel fogadták a fesztivál szervezői is az elképzelést, hogy így mélyebb értelme lesz a kiállításnak. Ki is került a terv a weboldalukra, hogy minél többen felfigyeljenek a nem mindennapi eseményre. Ehhez lefoglaltam Kinga domain nevét és elkészítettem a weboldalát, hogy legyen mire hivatkozni. A szervezők segítségével a Hello Esztergom online magazin egy interjút is készített, majd pedig az M1 egy rövid kisfilmet is forgatott az esemény nyitónapján, ahol szó esett az árverésről is. Ennyi röviden, és bízom benne, hogy a sikertörténetet Kinga folytatja tovább, valamint a történet elolvasása mások számára is inspiráló lehet.