Mit keresek már megint Amerikában?

Az itt tartózkodásom oka, kevesebb mint 1 évvel ezelőttre vezethető vissza. Kedves feleségem, aki egyben a legnagyobb rajongóm és kritikusom is, szerette volna, ha valami komoly dologról is létrehozok egy fotókiállítást. Azt javasolta, hogy azt ha tehetem New York -ban valósítsam meg. Mondtam, hogy ezt nagyon könnyű kimondani, de a jó téma nélkül nincs értelme kiállításban gondolkodni. Egyik nap szembe találta magát egy cikkel az interneten. Ebben a cikkben arról meséltek, hogy 1956 -ban, fél órán keresztül, Magyar zászló lengett a New York -i szabadságszobron. Nagyon megtetszett az ötlete, hogy az 56 -os szabadságharc 60. évfordulója alkalmából, azokkal az emberekről készítsek portréfotót, akik anno kimentek New York -ba, és olyan életutat jártak be, ami példaértékű lehet a mai fiatalság számára. Felvettem a kapcsolatot a New York -i Magyar Ház igazgatójával Nagy Ildikóval, hogy mit szólna, az ötlethez, ha ez a kiállítás ott valósulna meg. Ő tovább gondolta a tervet és kiegészítette, hogy ha felkeresnénk ezeket az embereket mi lenne ha interjúkat is készítenénk velük.  New York -ban 2 évvel ezelőtt volt már egy fotókiállításom az Ildikó támogatásával, innen volt az ismeretség.  Ildikó javasolta, hogy ez a kiállítás 2016. októberében valósuljon meg. Kiszámolta, hogy a házban 15 - 20 kép tudna kényelmesen a dokumentációkkal együtt elférni, ezek után pedig megkezdte a "nyomozói munkát"az 56 -osok felkutatását. Kiderült, hogy már 10 éve tervbe van véve egy emlékszobor felállítása New York -ban, amit pont azok az emberek szeretnének megvalósítani, akiket mi keresünk. Idén májusra össze állt a terv. Készítsünk mindenkiről, egy cikket, amiben a saját " Mérföldköveikről " mesélnek, amik példaértékkel bírhatnak a ma emberei számára. A történet úgy folytatódott, hogy idén májusban volt lehetőségem New York -ban személyesen találkozni Dr. Kumin Ferenc Nagykövet Úrral a New York -i Főkonzullal, aki  Ildikóval való egyeztetést követően, beemelte a New York -i Főkonzulátus 56 -os hivatalos programjai közé a tervünket. Itt volt alkalmam a nagy álmomat is prezentálni neki, ami egy olyan fotókiállítás, amit a Times Square -n valósítanék meg többed magammal 2017 júliusában. Időközben a véletlenek amik ugye nincsenek, sok segítőt hoztak mellénk, és igaz még néhány hete sejtelmem sem volt, hogy hogyan fogjuk a fenti célt ténylegesen megvalósítani, mára teljesen összeállt minden. 

Itt ülünk épp az autóban, Nagy Ildikóval ( a New York -i Magyar Ház Igazgatójával ), Szilvay Gergely újságíróval, ( aki szeptember 1 -től kezdte meg a 9 hónapig tartó munkáját a Magyar Ház -nál ). Utunk célja, hogy találkozzunk Papp László építésszel, aki a New Yorki 56 -os Emlékműbizottság elnöke. 

Először ülünk így 3 -an össze és most van 100 kilométerünk arra, hogy teljesen kitaláljuk, hogyan is fog megvalósulni közel 5 hét múlva a project. A célunk az, hogy minél érdekesebb történeteket oszthassunk meg veletek és maradandót alkothassunk. Az első interjú fogja adni a gerincét a többinek ezért egy komplex tervet határoztunk meg. Megérkeztünk Connecticut -be, ami egy tündéri kisváros, egy Budapest - Balaton távolságot képzeljetek el, ennyit utaztunk idáig.

Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, Papp László és párja Enikő fogadott bennünket a házukban. Itt derült ki számunkra, hogy az emlékmű amit szeretnének létrehozni, már több mint 10 éves előkészülettel rendelkezik, és adományokból fog megvalósulni. Sokan nem értették, hogy miért olyan fontos ez számunkra. Valahogy úgy tudnám elmagyarázni, hogy ez egy közösség üzenete a jövő embereinek. A miértekre pedig a majd megjelenő cikkek fognak választ adni, ott bőven kifogja László ezt fejteni. Szomorú, de úgy látom a Magyarok nem összetartóak a világban de látva ezt, hogy ennyi sokat megélt Magyar ember, igaz más mentalitással, de összefog egy ügyért, bennünket is arra sarkalt, hogy segítsünk a saját eszközeinkkel. Lehet, hogy Neked kedves olvasó ez most semmilyen információ, de valószínűleg Neked is vannak álmaid, amit egyedül nem érhetsz el és lehet, hogy pont azért nem valósul meg, mert más ugyan olyan semlegesen érez mint most Te, persze tisztelet a kivételnek. Azt vallom, azt kapsz amit adsz, tehát ha segítesz, hogy más emberek boldogok lehessenek, a világ segít abban, hogy Te is boldog legyél, csak légy hálás mindenért amid van, és mindennek a pozitív oldalát próbáld meg nézni. 

Emlékszem, hogy az első félretett pénzem erre a kiállításra, 2015 december 9 -én egy önéletrajzi fotózásból eredt. Akkor csak elképzeltem, hogy itt vagyok és megvalósul a kiállítás. Most itt vagyok és elképzelem, hogy 5 hét múlva ott állunk egy szép megnyitón a kiállításon és olyat tudtunk adni Nektek, ami tényleg értékes dolog. Ehhez még rengeteget kell dolgoznunk, de majd akkor jó lesz vissza olvasni, hogy ezen a napon miről álmodtam és mi valósult meg belőle. 

Connecticut után vonattal a Grand Central Terminálba érkeztünk meg. Ez egy gyönyörű hely, rengeteg filmben szerepelt, többek között: Barátság extrákkal, Álljon meg a nászmenet, A kód, Zuhanás a szerelembe,  MIB, A sebezhetetlen, Téli mese stb.

Mire beérkeztünk, az égbolt tele lett vastag felhőkkel és elkezdett szakadni az eső. Szinte percre pontosan megtudják jósolni az időjárást New York -ban a telefonos alkalmazások, érdemes rájuk hallgatni. Betértünk egy kis kávézóba, ami alig 20 méterre található a Grand Centraltól, ami szintén rengeteg film helyszínéül szolgált már. 

New York -ban az óceáni éghajlat miatt nagyon szeszélyes az időjárás. Nyáron borzasztóan meleg van a felszínen és a metró szinten is, ám a metro szerelvényekben olyan hideg klíma fúj, hogy meg lehet fagyni. Évszakok tekintetében a május elejétől, június közepéig terjedő tavaszt ajánlanám, illetve szeptember elejétől november közepéig terjedő őszt. Ez a 2 időszak a legalkalmasabb a tapasztalatom alapján a város felfedezésére és a kiélvezésére. Ha már a kávézónál álltam meg a történetben, akkor kis betekintést szeretnék nyújtani a gasztró világába, hiszen ha már itt vagyunk, valamit ennünk is kell. 

Ha sokat gyalogolunk elég hamar eltudjuk égetni az energiákat, akkor mindenképp érdemes valamit ennünk. Na de hát hol és mit? New York -ban szinte minden sarkon találunk egy úgynevezett HALAL Food -os kocsit. Van ahol csak üdítőt és perecet adnak, meg amerikai mogyorót, de van ahol helyben készítik a gyrost a kolbászt a virslit és a köretet. Először ódzkodtam ezektől, gondolván, hogy biztosan a parkban rohangáló patkányokat dolgozták fel és árulják húsként, de aztán megtudtam, hogy ezek mind - mind ellenőrzött ételek. Ha bárkinek baja esne valamelyiktől, azonnal jelenthetné és perelhetné be a céget. Szóval érdemes megkóstolni, én a chicken over rice -ra szavazok. A Central Park közvetlen közelében egy ilyen étel üdítővel 12 dollárba kerül, a kevésbé kiemelt helyeken megúszhatjuk akár 9 dollárból is. A legeslegjobb hely, szerintem  a The Halal Guys néven elhíresült csapaté. Akikről egy élő közvetítést is készítettem. Aki szeretne mást kipróbálni 2 féle helyszínt tudok neki javasolni. Az egyik egy drágább és minőségi, eredeti amerikai ízt kínáló étterem hálózat, az Applebee's, a másik pedig olcsó, de minőségi ételeket kínáló otthon is ismert Subway. A MC Donald's -ot és Burger King -et lehetőleg hanyagoljuk, szinte ehetetlenek. Természetesen számtalan szuper étterem található New York-ban, ezek felfedezésére itt a Yelp weboldal böngészését javasolnám. Most még megyünk egy kört a Times Square -n, mert szeretném újra felidézni az álmom, hogy jövőre egy kiállításom valósulhasson meg itt, a SONY kijelzőjén. Álmodozni szerintem jó dolog, persze tenni is kell érte, de ez az első hivatalos fórum, ahol a Proudest Fathers Projectről beszélek. :)  Elnézést ha túlzottan spirituális irányt vett a mai blog, de szerettem volna ha tudjátok, hogy mi motivál és, hogy mit miért csinálunk.