Fotótörténelem #17 – Jacob Riis: három fiú egy New York-i küszöbön
Frissítve: 2 nappal ezelőtt
Három fiú alszik egy lépcső és egy ajtó között. Nincs ágy, nincs szoba, és a kép nem mutat semmilyen látványos eseményt. A testek helyzete, a szűk tér és az, hogy az utcai küszöb lett az éjszakai pihenés helye, önmagában elég ahhoz, hogy megállítsa a tekintetet.
Jacob Riis felvétele körülbelül 1888-ban készült New Yorkban. A Library of Congress a képet Street Arabs in “sleeping quarters” címen őrzi. A történeti cím korabeli nyelvet használ; ma ezt nem alkalmaznánk emberek megnevezésére. Fontos azonban megtartani az archív címben, mert része annak a szemléletnek is, amelyben a kép megszületett.
Egy küszöb mint éjszakai tér
A kompozíció egyszerű. A fiúk teste egymás mellé és részben egymásra rendeződik, a fal és az ajtó pedig lezárja a teret. Nincs színpadi fény, nincs hősi gesztus. A kép ereje abból jön, hogy egy hétköznapi építészeti elem — a küszöb — egészen más funkciót kap.
A fénykép nem azt mondja meg, mit kell gondolnunk a fiúkról. Azt mutatja meg pontosan, hol és hogyan töltötték az éjszakát.
Riis: rendőrségi riporterből társadalmi reformer
Riis dán bevándorlóként érkezett az Egyesült Államokba, majd New Yorkban újságíróként dolgozott. A Library of Congress Riis-kiállítása szerint munkájának középpontjában a lakhatás, a szegénység, az oktatás és a bevándorlók életkörülményei álltak. A fotográfiát nem önálló művészeti célként használta, hanem írásai, előadásai és reformtörekvései bizonyítékaként.
A riporteri pályájáról szóló archív összefoglaló kiemeli, hogy évekig a rendőrségi hírek közelében dolgozott, és napi szinten találkozott a város legsúlyosabb szociális problémáival. A fényképei ebből a közelségből születtek.
Mit változtatott a fényképezés?
A 19. század végén a nyomtatott sajtó és az előadások egyre gyakrabban használtak fényképeket arra, hogy a közönség olyan helyzeteket is lásson, amelyekről addig legfeljebb leírásokat olvasott. Riis képeinek jelentősége ebben a közvetítésben volt: a városi szegénység nem maradt pusztán statisztika vagy újságcikk.
A Library of Congress előadásairól szóló anyaga szerint Riis már 1888–1889-ben vetített képes előadásokon mutatta be New York nyomornegyedeinek életét. A fénykép így egyszerre volt dokumentum és kommunikációs eszköz.
A dokumentum határa
A kép három alvó gyermeket mutat. Nem tudjuk belőle, kik voltak, meddig éltek így, vagy hogyan alakult később az életük. A fénykép erős vizuális bizonyíték egy helyzetről, de nem teljes életrajz.
Ez különösen fontos ma, amikor egyetlen kép néhány másodperc alatt kiszakítható a saját környezetéből. A jó dokumentumfotó nem attól hiteles, hogy mindent elmond, hanem attól, hogy pontosan elválasztható benne az, amit látunk, attól, amit csak feltételezünk.
Fotósként számomra az ilyen kép ereje nem a drámában van. Abban van, hogy elég pontosan mutat egy valós helyzetet ahhoz, hogy ne lehessen könnyen félrenézni.
Kapcsolat az előző résszel
A Fotótörténelem #16 – Sojourner Truth azt vizsgálta, hogyan tud valaki saját hangot és kontrollt adni a portréjához. Riis képe ezzel szemben olyan emberekről szól, akiknek a képi reprezentációját elsősorban a fotográfus és az intézmények alakították. Ez a különbség a dokumentarista fotográfia egyik tartós etikai kérdése.
Hogyan nézzük ma?
Nézd meg újra a képet, de először ne a fiúk arcát figyeld. Nézd a küszöböt, a falat, a testek egymáshoz viszonyított helyzetét és azt, mennyi hely jut egy embernek ebben a képkivágásban. A környezet legalább annyit mond el, mint a szereplők.
Egy mai fényképnél is érdemes három kérdést feltenni: Mit látok ténylegesen? Mit tudok a forrásból? Mit teszek hozzá én magam? Ha ezeket külön tudjuk választani, pontosabban értelmezzük a képet.
Források és képfelhasználás
Műtárgy: Jacob A. Riis: Street Arabs in “sleeping quarters”, New York, kb. 1888, később nagyítva. Library of Congress, LC-DIG-ds-00037; LOT 6300.
Jogállás: A Library of Congress rekordja a képnél „No known restrictions on publication” jelzést ad. A kép digitális reprodukciója a Library of Congress gyűjteményéből származik.
További források: Library of Congress – Jacob Riis kiállítás; Riis mint riporter; Riis vetített előadásai.