Fotótörténelem #16 – Sojourner Truth: a portré, amelynek ő adta a hangját
Nézd meg a portré alját. A kis fotókártyán vörös betűkkel egy angol mondat áll: „I Sell the Shadow to Support the Substance.” A felvételen ülő nő nem egyszerűen felismerhető szeretne lenni. A kártyára nyomtatott szöveggel azt is megmutatja, mire használja a róla készült képet.
A portré 1864-ből származik. Sojourner Truth, a rabszolgaság eltörléséért és a nők jogaiért dolgozó amerikai szónok látható rajta. A felvételt készítő fotográfus személye nem ismert. A képkártya azonban Sojourner Truth nevét viseli, és a hátoldalán az ő nevére bejegyzett szerzői jog olvasható.
A képre nyomtatott mondat
Az „árnyék” itt a fényképi másolat, a „substance” pedig a tényleges élet és munka, amelyet az eladott kép támogathatott. Az eredeti szavak egyszerre utalnak a fénykép anyagtalannak tűnő hasonmására és nagyon is anyagi szerepére. A mondat a kártya alján, közvetlenül a portré alatt található, Truth neve mellett.
Ha levágjuk a képről a feliratot, egy 19. századi műtermi portrét látunk. A felirattal együtt már azt is tudjuk, hogy az ábrázolt ember üzenetet és célt társított a sokszorosítható arcképéhez. A hordozó, a nyomtatás és a tipográfia itt a fénykép történetének részei.
Az ember a fénykép mögött
Sojourner Truth Isabella Baumfree néven született New York államban, rabszolgaságban. Szabaddá válása után nyilvános beszédekkel vett részt a rabszolgaság elleni és nőjogi mozgalmakban. Az előadások, az utazások és az ezekhez kapcsolódó munka szervezést és pénzt igényelt. A fényképkártya ebben gyakorlati szerepet kapott.
A Metropolitan Museum of Art szerint a felvétel ismeretlen fényképész műtermében, feltehetően Detroitban készült. A helyszín nem biztos. A nő tekintetéből nem olvashatjuk ki a gondolatait, de az írásos forrásokból megismerhetjük, hogyan használta a fényképeket.
A zsebben is elférő portré
A carte de visite kisméretű, kartonra kasírozott fénykép volt. Alkalmas volt arra, hogy egy ember maga adja át, levélben elküldje, vagy hogy az érdeklődők albumba tegyék. A Met példányán a fényképi rész 8,5 × 5,4 centiméter. A mai képernyőn nagyra nyitott kép elfedi az eredeti tárgy személyes léptékét.
Truth ezeket a portrékat előadásain és levélben értékesítette. Az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatalának történeti írása 25–50 centes árat említ. Nem bizonyítható, hogy minden fennmaradt változat pontosan ugyanúgy jutott el a közönséghez. A terjesztés jelentősége mégis világos: a fényképpel az előadó távollétében is lehetett kapcsolatot teremteni.
A képen látható mozdulatok és tárgyak
Truth ül, világos fejfedőt és rojtos kendőt visel. A kezénél kötés és fonál látható. A mellette álló asztalon könyv és virágok vannak. Az arc, a kezek és a világos textíliák a sötét ruha mellett rajzolódnak ki. A tekintet a kamera felé fordul, a kompozíció visszafogott és rendezett.
Érdemes megfigyelni, ahogy a fonál az ölből az asztal felé vezeti a szemet. Nem tudjuk, ki választotta ki a kellékeket, és mennyi beleszólása volt a beállításba az ábrázolt nőnek. A múzeum a női munka méltóságára is utal az értelmezésében; ezt értelmezésként kell kezelnünk, nem a fotózásról fennmaradt tanúvallomásként.
A fénykép megmutatja az arcot és a tárgyakat. A nyomtatott név viszont azt is jelzi, ki szeretne megszólalni az arcképen keresztül.
Ki rendelkezhetett a képpel?
A kártya hátoldalán 1864-es szerzői jogi közlés szerepel Sojourner Truth nevével. A Copyright Office kutatása szerint Truth 1864. február 16-án jegyeztetett be ilyen képekhez kapcsolódó igényt a nyomatokra vonatkozó korabeli jogi eljárásban. A döntés kifejezetten a képkártyák eladási és terjesztési lehetőségeihez kapcsolódott.
Ez nem jelenti, hogy ő kezelte a fényképezőgépet: a fotográfus továbbra is ismeretlen. Azt jelenti, hogy az ábrázolt ember dokumentált módon lépett fel a saját képének hasznosításáért. A fotós, a modell és a terjesztés irányítója három külön szerep lehet. A képkártya ezt már 1864-ben megmutatta.
Az árnyék és az önrendelkezés
Truth életének fontos része volt az a tapasztalat, hogy mások döntöttek a szabadságáról és a munkájáról. Ezért a portrékártya első személyű mondata társadalmi jelentést is hordoz. A saját képének eladása lehetőséget adott, hogy előadásait és ügyeit támogassa. A fotó nem helyettesítette a munkáját, hanem eszközzé vált hozzá.
A portrét kézbe lehetett venni, felismerni, megőrizni vagy másnak megmutatni, amikor Truth már máshol járt. Ezt a távolságot az ember és a fényképi másolata között tudatosan használta. Nem szükséges mai üzleti kifejezésekkel átírni a történetet ahhoz, hogy a döntés jelentősége érthető legyen.
Mit változtat ez a mai nézőpontunkon?
A fényképi hitelesség kérdését gyakran a képkivágáshoz vagy a manipulációhoz kötjük. Itt más kerül előtérbe: ki határozza meg, mit mondjon egy portré, és kinek a javát szolgálja? A válasz nem a tekintet feltételezett érzelmeiben, hanem a képkártya aljára nyomtatott mondatban kereshető.
Az előző, Fotótörténelem #15, Gustave Le Gray-ről szóló részben a képet alkotó negatívok kapcsolatát vizsgáltuk. Itt a fénykép elkészülte utáni döntések válnak fontossá. Mi minden vész el abból a történetből, ha egy régi portrét a felirata nélkül reprodukálunk?
Források, műtárgy és jogállás
Műtárgy: ismeretlen amerikai fényképész, Sojourner Truth, „I Sell the Shadow to Support the Substance”, 1864. Albumin-ezüst pozitív üvegnegatívról, vizitkártya. The Metropolitan Museum of Art, leltári szám 2013.54. A múzeum a művet közkincsként jelöli. Az 1864-es jogi közlés történeti tény, nem a mai jogállás megjelölése.