// A színfalak mögött. Egy fotó, és a történet ami mögötte van!

My olympus link: https://my.olympus-consumer.com/gallery/m/eu/155576?GalleryPostSort=PostDate&idx=47&aid=275922 A történetem 2017 őszén New York -ban kezdődött, a legnagyobb fotóexpón az Adorama -n. Most már 3. éve volt szerencsém kilátogatni erre a rangos eseményre és a világ legjobbjainak előadásain részt venni. Azt, hogy mind ezt, hogyan sikerült, itt tudjátok elolvasni. A tavalyi év nagyon aMilc gépek körül forgott ezen az expón, ami mai napig megosztja a profi fotós szak

Kedvesem azt mondta: "Szeretném, ha láthatnád magad az én szememmel, szeretném, ha látnád milyen szép vagy." Sosem értettem, hogy mire gondol igazán, majd egyszer csak ajándékba kaptam egy fotózást... Telefonos időpont egyeztetést beszéltünk meg e-mail-ben és amikor beszélgetni kezdtünk Norbival, a lelkem azonnal reagált, éreztem, hatalmas fal veszi körül, és lehetőséget kaptam ezt a falat meglátnom és lerombolnom. Norbi szavai rést ütöttek ezen a falon és szivárogni kez

Telnek-múlnak a hetek, bennem pedig egyre inkább testet ölt egy érzés. Egy erős késztetés, hogy bizonyos emberekkel, akikkel már nincs meg a közös téma, ahol a jóízű beszélgetések helyét átvette a kínos csend, szakítsam meg a kapcsolatot. Azokat, akik felé hiába nyitok, ők mégis zárkózottak maradnak, és akik felé nem is nyithatok, mert máris viselik a Tabu-jelzést a homlokukon, engedjem el. Elengedés. Ami szerves része életünknek, mégis néha annyira megnehezíti a dolgokat. A

A kislányokat miért nem tanítják meg arra, hogy mennyire értékesek? Több, mint 30 évembe került, mire elkeztem merni önmagam lenni. Én az apámtól mindig tartottam. A félelem bevésődött kis szívembe még réges régen, amikor kicsi lány voltam. Sose szerette anyámat, csak azért tért vissza folyton hozzá, mert használni akarta. Másra nem emlékszem csak a félelemre, a mellettem lévő ágyról hallatszódó furcsa, egy gyerek számára teljesen érthetetlen hangokra és arra, hogy sosem vol

Most léptél ki az otthonomból… és a rácsot is kulcsra zártam utánad. Még mosolyogva köszönsz el, tudom, hogy örültél, hogy láttál. Jót beszélgettünk, éreztem rajtad, hogy alig vártad, hogy mesélhess nekem. Nehezen indultál haza. Visszaadtam a laptopod, amit kölcsönbe kaptam az emlékeiddel a múltadból az exfeleségeddel, és a mi közös emlékeinkkel együtt lezárva. Már nincs szükségem rá. Nincs több restanciám feléd, nincs több elszámolnivalónk. Véget ért a leltár. Az utolsó szá

Olvashattunk már egy olyan történetet a blogban, ahol a hölgy lába alól kicsúszott a talaj, és most minden erejével azon van, hogy felálljon a gödörből és nem adja fel. Nos, hasonló dolog velem is megtörtént, szeretném ezt megosztani most az olvasókkal. 21 éves voltam, amikor összekerültem a volt vőlegényemmel, nagy szerelem volt, a mai napig megjelenik néha álmomban, pedig már 6 éve nem vagyunk együtt. Hamar összeköltöztünk, előbb albérletbe, majd vettünk egy saját kis kert

Életemnek abba a szakaszába értem és vagyok, amikor fel tudom ismerni, kik azok, akik képtelenek elfogadni embertársaikat, szeretet adni, stresszt okoznak, rossz energiát hoznak, rombolnak és képtelenek építeni. Tudatosan élni azt jelenti, hogy szeretem, elfogadom magamat, felismerem kik, azok, akik ezt képesek megtanulni. Azoknak átadom, együtt emelkedünk és számomra ez a siker, így érzem magamat elégedettnek és eredményesnek. Mesterelme csoportom van, magamban így hívom ő

A hangsúly az első szón van, a másik kettő remélhetőleg csak egy múló állapot, ami évek óta tart. Most szeretném újra hinni, hogy az első tavaszi fuvallat elfújja a második kettőt az életemből. Számtalan kérdés van még mindig bennem, amit hatszázszor végig rágva egyszer így, egyszer úgy gondolok attól függően, hogy az érzelmi hullámvasúton, ami ezzel az állapottal jár, hol tartok épp. Miért kell nekem már megint, még mindig itt ülnöm? – legyen az orvosi rendelő, vérvéte

• Beszámoló cikk • Az első találkozásom Norbival éppen az életem egy olyan szakaszában történt, ami azóta is nagyon meghatárzó számomra. Abban az időben egyre több jelet kaptam az élettől, hogy nem a megfelelő ember mellett vagyok. Persze onnan még hosszú út vezetett odáig, ahol most vagyok, de nagyon jó érzés visszagondolni, mert ilyenkor újra és újra emlékeztetem magam, hogy erősebb vagyok, mint gondolom. 13 évesen találkoztam az első szerelmemmel akivel 7 évig voltam egy

A Panna nem az igazi nevem, de akit képvisel, az hozzám tartozik. A részem, akivel együtt egésszé váltam. De kezdjük a legelején, mert talán így jobban megismerhettek engem. Édesanyám egész életében teljes szívéből szeretett engem, ahogy ő mondta, már jóval azelőtt, hogy megfogantam volna. Vágyott rám, hogy az övé legyek. A férfi, aki a "sejtdonor" volt ehhez és apának semmilyen szempontból nem nevezhető, az első nagy szerelme volt. Anya boldog volt, amikor érezte, hogy megf