// A színfalak mögött. Egy fotó, és a történet ami mögötte van!

Ugye te is utálod, amikor a keddi naptáradba beírod, hogy "kreatív fotózás – szabad ég alatt", és az időjárás előrejelzés dacosan a képedbe vágja, hogy: ESŐ! Nos, én pontosan ebben a mókuskerékben toporogtam mostanában. Kedd van, zuhog. Jó-jó, a természetnek kell a víz, nekünk is meg minden, de mi legyen az ismerkedős fotós esténkkel, ha az égiek pont ellenünk szövetkeznek? Pánikroham a láthatáron, de aztán jött a megmentő: Denisz! Bedobtam a kérdést a közösbe, mire ő gond

Képzeljétek el: esős, borongós kedd Bécsben, és mi ahelyett, hogy forró csokit szürcsölgetnénk egy kényelmes kávézóban, bevetettük magunkat a MAK Iparművészeti Múzeum rejtelmeibe! Igen, jól hallottátok, múzeum! Még nekem is szokatlan volt a gondolat, de a csapatépítés és az ismerkedés jegyében bármire képesek vagyunk, még a kultúrsokk elviselésére is. Miután ránk aggatták a belépő karszalagot

Kezdődik a nyár, és mi azonnal fejest is ugrottunk a mélyvízbe… mármint a fotózásba! Első áldozatunk (vagyis inkább ihletforrásunk) a bécsi Alt-Erlaa volt, ami nem is olyan rég még maga volt a szocialista utópia, manapság meg inkább csak egy betondzsungel, ahol elvileg mindenki boldog. De ne szaladjunk ennyire előre, először is lássuk, hogy miket is műveltünk ott! Előre szólok, Alt-Erlaa nem egy tipikus turistalátványosság. Ez egy gigantikus lakótelep, ami az 1970-es években

Úgy tűnik, a nyár idén nem kopogtatott, hanem ránk rúgta az ajtót, és ezzel a lendülettel elindult a Fotoklubunk családbarát, tudat-tágító kiadása is. A következő két hónapban ugyanis nem csupán Bécs legfotogénebb sarkait kutatjuk fel, hanem egyenesen a saját lelkünk labirintusába merészkedünk, hogy fülön csípjük azt a bizonyos belső hangot, ami általában csak akkor szólal meg, amikor már alszunk. Most kedden a Hundertwasser-ház szolgált a pszicho-fotós kísérletünk terepéü

Sziasztok, fotóimádók és kultúrsokk-túlélők! Ezen a héten valami egészen különleges dolog történt velünk: a Collegium Hungaricum és a Kulturschock Wien közös szervezésű CH100 Lost & Found városnéző sétáján vettünk részt. És képzeljétek, ez volt az a pillanat, amikor tényleg kimozdultunk a megszokott, kényelmes kis buborékunkból! Gondoltuk, ideje megnézni, mi van a kávézók és a jól bevált útvonalak világán túl. Idegenvezetőnk, a zseniális Bősz Lilla, aki egyébként akkreditá

Vannak napok, amiket hetekkel előre megtervezünk. A fejemben már élt a kép: egy verőfényes keddi nap Bécs belvárosában, ahol a fotóklubommal járjuk az utcákat. A terv egyszerű és nagyszerű volt: szólítsunk le gyanútlan turistákat, és ajándékozzuk meg őket egy profi fotóval, egy örök emléket csomagolva nekik a városról. Elképzeltem a meglepett arcokat, a hálás mosolyokat, a közös nevetéseket. Egy nap, ami a kapcsolódásról, az örömszerzésről és a fotózás tiszta szeretetéről szó

Ismét eljött a nap, amikor a Bécsi Magyar Fotóklub szabadjára engedte (szigorúan felügyelet mellett) a bennünk rejlő szupermodellt. Ez volt a második nagy "Bárki lehet topmodell, de tényleg, még te is!" eseményünk, ahol ezúttal is csavartunk egyet a dolgon: a modellek később a kamera másik végén is bizonyíthattak, mint kíméletlen fotósok. A titkos WhatsApp csoportunk (ami lassan egy kisebb falu lakosságával vetekszik) már napokkal előtte izzott a készülődésről szóló üzenetekt

Hahó, fotóimádó (és Havervagy-rajongó) cimborák! Most kivételesen nem a szokásos keddi (na jó, egy kicsit mégis!) napunkról regélek nektek, hanem arról a szerda estéről, ami úgy betette a lábát a klub életébe, mint az elefánt a porcelánboltba, csak sokkal bájosabban! Ugyanis a Havervagy, ez a hazai sikersztori, ami már két eseményen is túl van Bécsben, most a harmadikra (igen, ezt is beleszámolom!) tette rá a pecsétjét. De nem is lövöm le a poént, ugorjunk is fejest a heti es

Hétről hétre valóságos James Bond-okká változunk a fotóklubban, és a tegnapi nap sem volt más! A lesifotózás rejtelmeibe ástunk bele magunkat, persze a magunk vicces módján. Nem is mentünk messzire a Schwedenplatztól, hiszen a főhadiszállásunktól csak egy ugrás a Duna napsütötte partja. A cél? A láthatatlanság művészete! Spoiler: többé-kevésbé sikerült.

Vasárnap "túléltük" a nagysikerű fotós nyíltnapot (már aki bírta a sok szép képpel járó megpróbáltatásokat), de a legkeményebb mag kedden is velünk tartott. Előre harsogtam: "Emberek, most nem csak nézni fogunk, hanem LÁTNI is! Kapcsoljátok ki a hétköznapi 'csakazértislekattintom' gondolkodásotokat!" Látszólag mindenki bólogatott, de a szemükben ott bujkált a pánik. Mondtam: épületfotózás lesz a téma, hozzanak teleobjektívet! (Aztán persze kiderült, hogy a teleobjektí

A múlt heti "hát ez is egy élmény volt" fotózás után úgy éreztem, itt az ideje, hogy a csapatunkat friss, ropogós, teljesen ismeretlen arcokkal bővítsük. Persze, könnyű mondani, hogy "keressünk modelleket", de hol a túróból szedjek össze egy rakás idegent Bécs közepén? Ekkor jött a "villámcsapás a tiszta égboltból" ötlet: mi lenne, ha bedobnám a hálót a bécsi magyarok egyik közkedvelt Facebook-csoportjába? Kiírtam hát, hogy modelleket keresünk lelkes kis csapatunk számára, ko