// A színfalak mögött. Egy fotó, és a történet ami mögötte van!

Én nem tudtam, hogy van ilyen. Én nem tudtam, hogy létezel. Egyszercsak ott álltál. Közös társaságba keveredtünk, és összenevettünk. Olyan volt, mint amikor valami szorítja a lelked, és vágysz rá hogy elmúljon, majd egy nevetés feloldja a régóta magadra zárt lakatokat - az a nevetés felszabadulást hoz. Az este folyamán valahogy nem kívánkoztunk egymás közelségét feladni, pedig akkor már tudtuk, hogy mindkettőnket hazavárja a családja. De olyan jó volt végre úgy beszélgetni, h

Kislány koromtól fogva Kanadában élek, itt is mentem férjhez. A történetem két napról szól. Egyszer a semmiből jött egy elhatározás, és bejelentkeztünk a közeli Edmontomban egy mindkettőnk által ismert és szimpatikusnak vélt hölgyhöz aktfotózásra. Ott álltam a szoba közepén anyaszült meztelenül, az ajtó takarásában pedig Irene babrált. Pontosabban nem teljesen voltam meztelen, egy bugyit le kellett ​még ​venni. Nem ment. Tudtam, hogy művészi aktfotózásra jövök, és ez ezzel já

2012 decemberét írjuk. Azon a bizonyos napon változott meg minden, visszavonhatatlanul és megváltoztathatlanul. Akkor még azt hittem, ezt nem élem túl, de igaz a mondás: ami nem öl meg, az megerősít, ha addig magadat nem ölöd meg. Szóval azon a bizonyos decemberi napon az exem elvitt dolgozni, aztán megláttam egy kisbabát, és belém hasított: IGEN, itt az idő! Törlődtek a múlt sebei, mostmár újra készen állok. Előtte volt már egy próbálkozásunk, ami sajnos rossz véget ért. A l

A 43. életévem töltöm épp, gondoskodó társ és édesanya vagyok. Két gyermekemmel és a párommal élek együtt egy faluban, Szombathelytől nem messze. A szüleim háromháznyira laknak tőlünk, és ugyancsak három házzal lentebb a bátyám és a családja. A családok között nagy az összetartás szerencsére, és elmondhatom, hogy szép családdal áldott meg a sors. Van egy 18 éves nagylányom és egy 14 éves nagyfiam. Ebben a világban minden embernek megvan a saját keresztje és mindenki más-más

A történetem 20 évesen kezdődött, és azt hiszem, onnan kezdtem igazán formálódni. Édesanyánk akkor halt meg. A húgom akkor 15, a nővérem pedig 23 éves volt. Éltem az egyetemisták szabad és lázadó életét, de ez sem tartott sokáig, onnan lett más minden. Kimenekültem Angliába két évre. A húgom pedig Franciaországba. Röviden, a család szétrepült. Aztán egy karácsonyra mindannyian hazajöttünk, és megtalált bennünket a bíróság levele, hogy mi vagyunk a törvényes örökösök, így

Az én történetem 1986 őszén kezdődött, ekkor születtem. Persze nem Ádámtól és Évától fogom elmesélni, bár talán épp a nevem miatt, az a bizonyos kígyó és alma az egész életem végigkíséri. Egyáltalán nem mondhatom, hogy nehéz vagy sanyarú gyerekkorom volt, hiszen egy szabadabb kor hajnalán voltunk és egészségesen, szerető családba érkeztem, ahol mindent megtettek értem. „Te csak tanulj és dolgozz mindig keményen…légy óvatos a változással, ne add fel a biztosat a bizonytalanért