// A színfalak mögött. Egy fotó, és a történet ami mögötte van!

Végre itt a busz. Megint késett, pedig csak a szomszéd városból jön, mégis szinte mindig késik. Egy ilyen kellemes tavaszi estén nem is esik olyan nehezemre a várakozás. A tavasz a kedvenc évszakom, valahogy jobb mély levegőt venni ilyenkor, nagyokat sóhajtani. Sokat sóhajtozom mostanában, a lelkemen ülő súlytól igyekszem megszabadulni. Bár tudom, hogy a sóhajok csupán csak másodpercekre enyhítik a mellkasom ülő nyomást. Régóta halogatok egy döntést, próbálok a tényről, hogy

Közel 10 éve ismerem a férjem, és gyakorlatilag órára pontosan ennyi ideje alkotunk egy párt. Igazi szerelem első látásra volt. Nem tudom, hogy mások számára mit jelent ez a klisé, de mondhatjuk azt, hogy számomra ő a "Nagy Ő". Minden megvan benne, amit egy párkapcsolatban szeretek és keresek. Így szinte magától értetődő volt, hogy egyetem után összeköltöztünk, majd összeházasodtunk, most pedig már van egy csodálatos gyermekünk is. Az ő születése, a hatalmas boldogság mellet

Meddig bírod? 1979. júliusában mentem férjhez, a házasságunkból pedig lett három fiam, akik már felnőttek. A házasságom egészen addig jó volt, amíg a harmadik gyermekem meg nem született 1994. szeptember 29 -én. Sőt, még utána négy évig. Aztán talán a férjem tartós munkanélkülisége okozhatta, hogy én vettem át az anya és apa szerepét is egyben, mert ő már nem igazán foglalkozott sem velem, sem a gyerekekkel. Ami a legfájóbb, hogy onnantól kezdve teljesen megváltozott. Folyto

Azt hiszem nem vagyok egyedül az Élet nagy problémájával, hogy Anyukaként hogyan éljük meg a nőiességünket? Minden Anya számára természetesen a CSALÁD az első és alárendeljük magunkat a gyerekeink és a férjünk minden óhajának-sóhajának. Holott -félreértés ne essék- ezt örömmel tesszük, hiszen minden Anyában ott vannak az anyai ösztönök, de sokszor megfordul a fejünkben, hogy hol jövünk mi a képbe? Ránk ki gondol, hogy Anya vajon mit érez, milyen nehéz lehet neki ezt átélni, e

Az én kálvárián 2016 december 11 -én kezdődött ami az életemben egy tragédia. Meghalt a férjem, és ez megváltoztatott mindent. Olyan érzés ez mint amikor kihúzzák az ember lába alól a talajt. Leírhatatlan fájdalmat éreztem, amit nem lehet szavakba foglalni. Egyedül maradtam a 12 éves gyermekemmel Márkkal aki a világot jelentette, és jelenti ma is számomra. Családom, barátaim és a munkahelyemen a kollégáim mindenki egy emberként állt mellettem, amiért örökké hálás leszek a so

Az én kálváriám 2016 december 11 -én kezdődött, ami az életemben egy nagy tragédia. Meghalt a férjem, és ez megváltoztatta az egész életem. Olyan érzés ez mint amikor kihúzzák az ember lába alól a talajt. Leírhatatlan fájdalmat éreztem, amit nem lehet szavakba foglalni. Egyedül maradtam a 12 éves gyermekemmel Márkkal, aki a világot jelentette, és jelenti ma is a számomra. Családom, barátaim, és a munkahelyemen a kollégáim mindenki egy emberként állt mellettem, amiért örök

Kedvesem azt mondta: "Szeretném, ha láthatnád magad az én szememmel, szeretném, ha látnád milyen szép vagy." Sosem értettem, hogy mire gondol igazán, majd egyszer csak ajándékba kaptam egy fotózást... Telefonos időpont egyeztetést beszéltünk meg e-mail-ben és amikor beszélgetni kezdtünk Norbival, a lelkem azonnal reagált, éreztem, hatalmas fal veszi körül, és lehetőséget kaptam ezt a falat meglátnom és lerombolnom. Norbi szavai rést ütöttek ezen a falon és szivárogni kez

Telnek-múlnak a hetek, bennem pedig egyre inkább testet ölt egy érzés. Egy erős késztetés, hogy bizonyos emberekkel, akikkel már nincs meg a közös téma, ahol a jóízű beszélgetések helyét átvette a kínos csend, szakítsam meg a kapcsolatot. Azokat, akik felé hiába nyitok, ők mégis zárkózottak maradnak, és akik felé nem is nyithatok, mert máris viselik a Tabu-jelzést a homlokukon, engedjem el. Elengedés. Ami szerves része életünknek, mégis néha annyira megnehezíti a dolgokat. A

A kislányokat miért nem tanítják meg arra, hogy mennyire értékesek? Több, mint 30 évembe került, mire elkeztem merni önmagam lenni. Én az apámtól mindig tartottam. A félelem bevésődött kis szívembe még réges régen, amikor kicsi lány voltam. Sose szerette anyámat, csak azért tért vissza folyton hozzá, mert használni akarta. Másra nem emlékszem csak a félelemre, a mellettem lévő ágyról hallatszódó furcsa, egy gyerek számára teljesen érthetetlen hangokra és arra, hogy sosem vol

Most léptél ki az otthonomból… és a rácsot is kulcsra zártam utánad. Még mosolyogva köszönsz el, tudom, hogy örültél, hogy láttál. Jót beszélgettünk, éreztem rajtad, hogy alig vártad, hogy mesélhess nekem. Nehezen indultál haza. Visszaadtam a laptopod, amit kölcsönbe kaptam az emlékeiddel a múltadból az exfeleségeddel, és a mi közös emlékeinkkel együtt lezárva. Már nincs szükségem rá. Nincs több restanciám feléd, nincs több elszámolnivalónk. Véget ért a leltár. Az utolsó szá

Olvashattunk már egy olyan történetet a blogban, ahol a hölgy lába alól kicsúszott a talaj, és most minden erejével azon van, hogy felálljon a gödörből és nem adja fel. Nos, hasonló dolog velem is megtörtént, szeretném ezt megosztani most az olvasókkal. 21 éves voltam, amikor összekerültem a volt vőlegényemmel, nagy szerelem volt, a mai napig megjelenik néha álmomban, pedig már 6 éve nem vagyunk együtt. Hamar összeköltöztünk, előbb albérletbe, majd vettünk egy saját kis kert