Úton a föld középpontja felé — fotózás barlangban
Frissítve: 9 órával ezelőtt
• Fotós szakmai cikk •
Képzeld el, hogy elindulsz a vaksötétben egy szűk résen a föld mélye felé. Minden ismeretlen, minden tapintás, illat és hang kérdéseket vet fel benned. Nem tudod mivel találkozol, ha beljebb merészkedsz. Esetleg beszorulsz vagy talán egy szakadékba zuhansz, mint a filmekben? Van persze egy fejlámpád. De ez pont csak annyi látnivalót tár fel előtted, ami néhány kérdésedre választ ad. Ott az egy pók volt vagy épp denevér. A kürtőkön átsüvítő szél fura morajlása állandó izgalomban tart, egészen addig, amíg meg nem szokod. Ágit, Fannit és Ricsit, akik az idegenvezetőim voltak a Pilisben, ez a környezet kapcsolja ki igazán. Felfedezők és kutatók is egyben.
Szűk, sötét barlangban bolyongani, valljuk meg, igencsak komfortzónán kívüli. Mégis szerettem volna velük tartani ezen a különleges kiránduláson. De miért is?
Történetünk a Medvesi Fotósmaratonon kezdődött, ahol Berentés Ágnessel találkoztam.
(geológus, geográfus és barlangi fotós).
Éppen az Olympus E-M1 mark III -nak az éjszakai tesztjére készültünk Nagy Zoltán Olympus nagykövettel, aki a csillagfotózás funkciót prezentálta a közönségnek. A csillagfotózás rejtelmeinek feltárása közben mesélt Ági a munkájáról, és engem teljesen elvarázsolt az a világ, amiben Ági és társai léteznek.
A barlangi történetek hallatán megkérdeztem Ágit, lenne-e kedve egy modellt is bevonni egy föld alatti fotózásba. Közel egy hónappal később egy budai barlangban elkészültek az első tesztképek.
Az első tesztet követően, most egy héttel később 3 hatalmas hátizsákos barlangászt követek a Pilisben.
Felkészülésképpen az alábbi filmet kaptam Ágitól megtekintésre. Hát, minden elismerésem az övék, de nekem nem hozta meg igazán a kalandra vágyó énem kedvét. :)
Valamiért most mégis itt vagyok és érzem, hogy vonz ez a világ. Talán a legjobban az úgynevezett szűkületeken való átkelésektől tartok, de próbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat és csak a környezet szépségére fókuszálok. Áginál az E-M1 mark III és hozzá az M.Zuiko 7-14 PRO és az M.Zuiko 60mm 1:2.8 macro van gondosan elcsomagolva. DSLR géppel és rendszervakukkal dolgozik. Tudom, hogy számára az Olympus rendszer egy teljesen más gondolkodásmódot igényel majd. Nem célom, hogy meggyőzzem a rendszerről. Én is úgynevezett switcher vagyok és tudom, hogy az ő eszközparkjával az évek alatt megszerzett rutin és tapasztalat az, amivel időhatékonyan tud alkotni.
A csapat rutinosan mozgott a barlangban és igyekezett megnyugtatni. Ettől függetlenül bennem valós félelem volt, ezért a saját tempómban próbáltam alkalmazkodni a környezethez.
Kinyílik az ajtó és egy igazán szűk rés látványa fogad. Nincs visszaút, indulni kell.
Ági az első, aki belép a barlangba. Őt követem, rögtön felhívja a figyelmem, hogy " milyen szép barlangi keresztes pókok " vannak a résekben és még póktojásokat is látni, amit forgatókönyvszerűen a légáramlat meg is mozdít.
Igyekszem nem nagyon irtózni és elfogadni a tényt, hogy itt nem én vagyok otthon. Az első kanyaron túl esve, már a kíváncsiság visz tovább.
Alább Spéder Ferenc természetfotós UV fényben készült barlangi vitorláspókja látható, amit szintén a barlangok bejáratánál lehet felfedezni.
Ahhoz képest, hogy úgy éreztem, az ajtón sem fogok beférni, már egészen mélyen vagyok, kb 5 métert sikerült megtenni befelé. Egy nagyobb terembe érkezünk és itt ér az első felismerés, hogy: Te jó ég, megcsináltam!
Bent vagyok egy barlangban és tele vagyok kérdésekkel. Szeretném megtudni, hogy hogyan is zajlik egy felfedezés, mi hajtja őket. Milyen élőlények élnek a pókokon és a denevéreken kívül itt a mélyben, illetve hogyan is zajlik a barlangi fotózás.
Ha hiszitek ha nem, a barlangban telelnek a szúnyogok és a pókok leginkább, akik előszeretettel a bejáratnál tartózkodnak. Ha sokáig nézel egy pontot, apró pici fehér atkákkal fogsz találkozni és a denevéreket sem hagyja nyugton a természet, ugyanis nekik is van privát élősködőjük. Ők az úgynevezett denevér kullancsok. De itt még nincs vége a felsorolásnak, mert rengeteg más állat jár telelni vagy épp étkezni a barlangokba a rovarokon kívül, úgymint a kígyók, rókák és egyéb kis- és nagy testű emlősök. Vannak viszont olyan élőlények, akik kifejezetten itt élnek és nem is merészkednek a felszínre. Éppen ezért színük és látásuk sincsen, mivel nincs rá szükségük.
No de térjünk vissza a barlangi fotózásra. Ági ha teheti, végigmegy fejlámpával a barlangon feltérképezi, majd visszafelé kezdi el fotózni.
A rendszervakuit távvezérli és a barlangász társai segítségével tudja különleges helyszíneken bevilágítani a teret. A kollégái képesek a legkülönbözőbb helyekre bemászni, vagy épp lógni egy kötélen több száz méter mélység felett és irányítani kézbül a vakut a legtökéletesebb kép elérése érdekében.
Egyszerre izgalmas és félelmetes világ ez a földi halandó számára. Éppen ebből az okból kifolyólag egy - egy kép elkészítése a helyszín bonyolultságától függően akár órákat is igénybe vehet. Az esetünkben több mint egy óra is eltelt, mire a tökéletes kép elkészült, hiszen a DSLR után egy új világ volt Ági számára az Olympus. Mint egy vadonat új barlang felfedezése, ahol fokozatosan ismerkedik meg az ember méterről méterre a helyszínnel.
Az alábbi videóban megpróbáltuk 90 másodpercben összefoglalni a napot.
S milyen képek készültek a végén?
Engem teljesen lenyűgöztek. Arra a következtetésre jutottam, hogy folytatni kell ezt a tesztet és legközelebb Dékány Zsolt nagykövetünket szeretném elhívni, aki úgy ismeri az E- M1 mark III lehetőségeit, mint Lewis Hamilton a saját versenyautóját.
A tudatos brand fotózás egységes, hiteles vizuális nyelvet teremt a szakmai márka számára.