Rúdtáncostól a bőrművesig — önkép és alkotói identitás
Frissítve: 7 órával ezelőtt
• Beszámoló cikk •
Sokáig kevés önbizalmam volt ahhoz, hogy hétköznapi helyzetekben megmutassam, mi érdekel és hogyan szeretnék jelen lenni. Emiatt gyakran láthatatlannak éreztem magam.
Ott bárki lehettem, aki csak lenni akartam abban a pár percben és imádtam. A színpadon mindig magabiztos voltam és annak ellenére, hogy a való életben mindig megbújtam a háttérben, a színpadon egyáltalán nem zavart, hogy hányan nézik az előadást, hogy ki mit gondol, hogy éppen mi zajlik körülöttem.
Általános- és középiskolás éveim alatt hiába táncoltam, a színpadon kívül már nem volt önbizalmam és a tanulmányaim miatt abba is kellett hagynom a táncot, ami után még szürkébbnek éreztem magam. Aztán az egyetem alatt teljesen spontán beiratkoztam egy rúdtánc órára a nővéremmel és akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy ennyire az életem részévé fog válni és meg is változtatja azt.
A rúdtánc számomra önbizalmat és testtudatot adott, de nem gondolom, hogy általánosan 'felszabadítja a nőiességet'. Ez az én személyes tapasztalatom volt.
A vírus miatt sajnos a versenyek és az edzések elmaradtak, ezért nagyon örültem, amikor 2020 nyarán Norbi felkért modellnek az Olympus Mini fotós találkozóra Tihanyban, melyen egy általa tartott workshop keretein belül szabadtéri rúdtáncos fotózáson vehettem részt. A programra rengeteg fotós jött el, így egy kicsit újra olyan volt, mint a színpadon, amikor igazán szabadnak érzem magam és levetkőzöm a gátlásaimat.
Mivel ez a fotózás pozitív élménnyel zárult elhatároztam, hogy egyszer majd elmegyek Norbihoz egy stúdió fotózásra is, mert kíváncsi voltam, hogy mit tud kihozni belőlem. Az egészet próbáltam úgy felfogni, mintha ott is a színpadon lennék és minél több kép készült annál jobban oldódott bennem a kezdeti feszültség, a végeredmény pedig még több önbizalmat adott. Norbi segített előhozni az eddig rejtegetett, magabiztos énem és elindított egy új úton.
Szerettem szokatlan dolgokat kipróbálni, és közben mégis gyakran háttérbe húzódtam. Ezt ma nem 'furcsa kettősségnek', inkább két, egyszerre létező személyiségvonásnak látom.
A kettősség megmaradt, de ez már egy jó fajta kettősség. Igaz az út még hosszú előttem, de Norbi által egy olyan önmagamat ismertem meg és kezdem elfogadni, aki a legjobb értelemben különc...
A fotózás során több olyan oldalamat is meg tudtam mutatni, amelyet korábban ritkán vállaltam fel. Nem egy univerzális 'női identitást' találtam meg, hanem saját magam szélesebb képét.
Kicsit több mint fél évvel később ismét elmentem hozzá egy stúdió fotózásra, mert kíváncsi voltam, hogy az első óta mennyit változtam, képes leszek-e még többet kihozni magamból. Most már kész voltam arra, hogy előbújjak az árnyékból és a színpadon kívül, az élet minden területén megmutassam az embereknek, hogy ki is vagyok ÉN valójában.
Ezért úgy döntöttem, hogy megragadom az alkalmat és ezt a fotózást nem csak önmagam, hanem a vállalkozásom fejlesztésére is felhasználom. Kész voltam rá, hogy kilépjek a konfortzónámból és valami igazán merészet alkossak, hiszen ez is én vagyok.
A fotózásra nagy izgalommal és a saját kezűleg készített, kicsit sem átlagos bőr combpánttal érkeztem, de akkor még nem voltam benne biztos, hogy valóban képes leszek-e ennyire túllépni régi önmagamon és saját testemen megmutatni.
Végül jobban sikerültek a képek mint vártam, örültem, hogy nem csak magamat, hanem a legkedvesebb hobbimat és a bőrműves vállalkozásomat is sikerült egy kicsit megmutatni a képeken keresztül.
Leginkább az tetszett, hogy az apró részletek megmutatják, hogy ki is vagyok én, mert minden kiegészítőben és mozdulatban volt egy kis vadság, egy kis plusz, de mellette nőies, érzéki és egy kicsit titokzatos maradt az egész.
Úgy érzem, ismét közelebb kerültem ahhoz, hogy önmagam merjek lenni, hogy elhiggyem, értékes és érdekes nő vagyok és mindez úgy gondolom nagyban köszönhető Norbinak, hogy olyan énemet hozta elő, amit csak titkon sejtettem, hogy bennem van.
Ha tudom, hogy egy általa készített fotósorozat ekkora hatással tud lenni rám, lehet, hogy habozás nélkül, sokkal korábban felkerestem volna Őt, de erre minden embernek meg kell érnie testben és lélekben. Nem verseny futás és nem maradunk le semmiről. Már most nagyon hálás vagyok, hogy az élet összehozott minket.
Úgy gondolom hogy ezt a magabiztosságot a bőrműves karrierem során is tudom kamatoztatni, mert a jövőben még komolyabb szinten szeretnék vele foglalkozni.
Most már hiszem, hogy minden ember tud olyan művészt találni, aki akkor és ott mikor kell, megtudja mutatni szavakkal vagy képekkel, vagy épp egy táncmozdulattal, igazából ezer féle módon, a benne rejlő igazi Nőt vagy Férfit.
rendezvényfotózás – részletek.
A színpad és a kamera itt az önkifejezés két különböző tere. A testhez való személyes viszonyt az Ébredés kiállítás és könyv más élethelyzetekből közelíti meg.
Kapcsolódó történetek: Felfedezni a Nőt önmagamban · BDSM mindenkinek más a Normális