Minden portréfotózás beszélgetéssel kezdődik
Frissítve: 9 órával ezelőtt
2016.10.09 -et írunk. Tegnap Mikayla -val fotóztunk New Yorkban. Utcai képeket terveztünk, de az időjárás nem volt a barátunk, ezért a lakásukat használtuk stúdiónak. Ő 21 éves, amerikai állampolgár, és profi táncos, és szeretne egyszer majd modellkedni. 15 éves kora óta kollégiumban lakik, és jövőre fogja befejezni a tanulmányait.
Mielőtt bármilyen fotózást elkezdenék, mindig beszélgetek a modellel, ( megjegyzem, számomra mindenki modell, aki a kamerám elé áll ), szóval beszélgettünk, hogy milyen stílusú és típusú képekben gondolkodik, mit vár a fotózástól, mik a céljai a képekkel, no meg az utolsó kérdés, hogy miért velem szeretné megvalósítani az elképzeléseit.
A beszélgetésünk nagyon tanulságosnak bizonyult amit megengedett, hogy megosszak a kedves olvasókkal.
New Yorkot gyakran az álmok városaként ábrázolják, de a kreatív szakmák versenye erős és nagyon különböző élethelyzeteket teremt. Nem tudom hitelesen kijelenteni, hogy itt 'többszörös teljesítmény' kell bárhol máshoz képest.
Mikayla nagyon szorgalmasan dolgozott, és közben gyakran hasonlította magát más táncosokhoz. Ez időnként megingatta az önbizalmát. Nem szeretném ezt egy egész generáció vagy New York-i fiatalok általános működésének leírásává tenni.
Érdekes volt hallgatni az ambícióit, hogy mindezek ellenére tud hinni abban, hogy ő lehet olyan táncos, aki egyszer egy világhírű táncos csapat tagjaként bűvölheti el a közönséget és akinek hatalmas rajongó tábora lesz. Teljesen egyet értek a törekvéssel, hiszen itt senki sem mondja a másiknak, hogy te tehetségtelen vagy, ne csináld, hanem azt emelik ki amit jól csinál. Ez kishazánkban sokszor pont fordítva van, inkább letörik az emberek egymás lelkesedését, ezzel elvéve a lehetőséget, hogy kibontakozhassanak.
Ami itt kint a világ fővárosában nagyon kell, az az önmagunkba vetett hit. Hiszen egy pozícióra 10X, 20X vagy akár 50X is többen állnak sorban mint bárhol máshol. De a hit még kevés ahogy beszélgetünk elmondta, hogy mi a titka.
A titok, hogy úgy gondolja megtalálta azt, hogy ő maga mitől egyedi. Mitől különleges és elkezdi mind a táncban, mind pedig a való életben kihangsúlyozni, így az emberek az egyediségét veszik észre először.
A beszélgetést és ismerkedést követően körbejártuk a helyszínt és belekezdtünk a fotózásba.
Itt adta fel a leckét nekem, mert ezt az egyediséget kell észre vennem és kiemelnem a fotókon röpke 2 óra alatt. Mindezt úgy, hogy a képeket leginkább monochrom színvilágban képzelte, kissé flegmatikus, művészi megközelítéssel.
Az édesanyja is jelen volt, és elmondta, ő milyen tulajdonságokat tart különlegesnek a lányában. Mikayla ekkor még elsősorban a tanulmányaira koncentrált; a modellkedést későbbi lehetőségként kezelte.
Az utolsó kérdésre a válasz, hogy miért pont velem képzeli el a portfóliója megvalósítását, csak annyi volt, hogy megnézte a referencia képeket és úgy érezte, hogy ez az a stílus amit ő keres.
A hiteles portréfotózás nem pusztán előnyös képet készít: karaktert, jelenlétet és személyiséget mutat meg.