Fotótörténelem #09 – Edwin S. Porter: amikor a bandita a nézőre célzott
Egy férfi közel hajol a kamerához. Széles karimájú kalapot visel, bajusza és mintás kendője jól kivehető. Aztán felemeli a fegyverét, és egyenesen a néző felé céloz. Ha csak ezt az egy képet néznénk, nem tudnánk, mi történt előtte. A gesztust azonban azonnal értjük: a köztünk és a vászon között addig meglévő távolság hirtelen eltűnik.
Ez Edwin S. Porter The Great Train Robbery című, 1903-as filmjének legismertebb jelenete. A banditát Justus D. Barnes alakítja. A kép azért működik még állóképként is, mert minden vizuális elem ugyanarra a pontra vezet: a tekintet, a kar mozdulata és a pisztoly csöve a kamera tengelyére irányul.
Az előző részben Georges Méliès egy egész Holdat tett emberi arccá. Porter másféle kérdést tesz fel. Nemcsak azt, hogy mit lehet megmutatni a kamerának, hanem azt is, hogyan tudunk több különálló felvételből egyetlen követhető történetet felépíteni.
Hogyan áll össze egy rablás története?
A filmet az Edison Manufacturing Company adta ki 1903 decemberében. A Library of Congress gyűjteményi rekordja Edwin S. Portert nevezi meg a készítés és az operatőri munka résztvevőjeként, több közreműködő mellett. A felvételek egy része New York-i műteremben, más része New Jersey-ben készült. A fennmaradt változatok játékideje és képsorrendje között lehetnek eltérések; a művet ezért pontosabb nagyjából tizenkét perces filmként leírni, mint egyetlen percre rögzíteni.
A cselekmény egyszerűen indul. Banditák kényszerítik a távírászt, hogy megállíttasson egy vonatot. Ezután a vasúti kocsiknál folytatódik a rablás, majd a menekülés és az üldözés következik. A szereplőknek közben helyet kell változtatniuk, a nézőnek pedig fejben kell összekötnie a különböző térben játszódó felvételeket.
A film tizennégy jelenetre tagolt szerkezetéről az American Film Institute is beszámol. A lényeg nem a szám önmagában. Hanem az, hogy a következő kép értelmet ad az előzőnek. A vágás nem egyszerű szünet két felvétel között: a történet egyik szervezőeszköze.
Mit dönt el a kamera helye?
Nézd meg, milyen eltérő távolságból látjuk az eseményeket. A vonat és a táj megmutatásához tág képkivágás kell. A rablás és az üldözés során a kamera követi a szereplők mozgásának irányát. A film egyes jeleneteiben a mozgó vonaton is elhelyezték a kamerát, és az ablakon túli mozgás hatását kettős expozícióval teremtették meg. A MoMA elemzése arra is felhívja a figyelmet, hogy egyes fennmaradt kópiákon kézzel színezett részletek láthatók.
A technika itt a történet szolgálatában áll. A távoli képen megértjük, merre menekül valaki. Egy szűkebb képben az arc vagy a mozdulat fontosabb lesz a környezetnél. A néző figyelmét nemcsak az esemény vezeti, hanem az is, mennyit enged látni a kép.
Egy fénykép egyetlen képkivágással irányítja a figyelmet. A mozgókép ehhez hozzáad még egy döntést: mit lát a néző közvetlenül ezután. Minden vágás információt hordoz.
A néző helye megváltozik
A pisztolyt a kamerára irányító felvétel különös, mert nem úgy kapcsolódik a cselekményhez, mint a rablás egymás utáni jelenetei. Inkább önálló vizuális megszólítás. A bandita már nem egy másik szereplőre néz, hanem oda, ahol a moziban a közönség ül. Ettől a látvány azonnal személyesebbé válik.
Nem érdemes azt állítani, hogy Porter találta fel a közelképet vagy a filmes történetmesélést. Voltak előzmények. A film jelentősége inkább abban ragadható meg, milyen tudatosan szervezett egy hosszabb, több helyszínen kibomló cselekményt, és hogyan váltogatta a néző helyzetét a történet szemlélője és megszólított résztvevője között.
Fotográfiai szempontból itt van a legérdekesebb tanulság: ugyanaz az ember egészen mást jelenthet a képen attól függően, milyen közelről, milyen irányból és milyen képi környezetben mutatjuk meg.
A képkivágás döntés. A sorrend pedig még egy döntés, amely jelentést ad a kivágásnak.
Mi marad meg ebből ma?
Ma rövid videókat és képsorozatokat nézünk a telefonunkon. Gyorsan értjük, hogy két egymás mellé tett kép között kapcsolatot kell keresnünk. Porter filmje jól láthatóvá teszi, mennyire fontos ennek a vizuális gondolkodásnak az alapja: előbb megmutatni a helyzetet, majd kiválasztani azt a részletet, amelyre már nem lehet nem figyelni.
Próbáld ki egyszer egy saját képsorozattal. Nézd végig a képeket úgy, hogy megcseréled az első és az utolsó felvételt. Ugyanaz marad-e a történet? A képek változatlanok, de a néző más útvonalon jut el hozzájuk.
Források és képjog
Library of Congress – The Great Train Robbery (1903): https://www.loc.gov/item/00694220/ . Museum of Modern Art – Edwin S. Porter, The Great Train Robbery (1903): https://www.moma.org/collection/works/304708 . American Film Institute Catalog – The Great Train Robbery (1903): https://catalog.afi.com/Film/31841-THE-GREAT-TRAIN-ROBBERY .
Történeti kép: Edwin S. Porter, The Great Train Robbery, 1903, filmkocka Justus D. Barnes szereplésével. Forrás: Wikimedia Commons: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Great_train_robbery_Barnes.jpg . A Commons Public Domain státusszal jelöli a fájlt.