04.08. | A detektív film plakát

Na, gondoltam egyet, és a fotóklub tagjainak tartottam egy kis tükör-terápiát. Tudjátok, az a fajta, ahol az ember hirtelen a kamera másik oldalán találja magát, és rájön, hogy a modellkedés nem csak pózolásból meg "mondd, csízzzz!"-ből áll. Ez olyan volt, mint egy gyorsított pszichológiai tréning, csak épp fényképezőgéppel a kézben.

Három kínos (értsd: tanulságos) feladatot kaptak a derék fotósok. Először is, párokba rendeztük őket, mint a Noé bárkáján, csak itt épp detektívfilmet kellett forgatniuk – mármint plakát formájában. A csavar a dologban?

A modell tudta csak, milyen sötét titkot vagy éppenséggel mély érzelmeket kell eljátszania. A fotósnak meg úgy kellett elkapnia a pillanatot, hogy fogalma sem volt a sztoriról. Képzeljétek mit gondolhattak a járókelők, mikor a "modell" épp egy rejtélyes telefonhívást imitált egy virágcseréppel sétált a fején.

A második felvonásban jött a cserebere. Most a modell elárulta a film címét (ami valószínűleg valami olyasmi volt, hogy "A szomszéd hörcsög bosszúja"), és a fotósnak kellett ebből valami emlékezeteset kihoznia. Itt már lehetett instruálni, mint egy megszállott rendezőnek, persze a modell nem mindig értette, hogy a "sejtelmesen nézz a sarokba, mintha ott lapulna a bizonyíték" pontosan mit is jelent.

A harmadik, a "válassz egy haver"-feladat volt a csúcs. Két ember, egy agy (vagy legalábbis egy cím), és mindkettőjüknek meg kellett élnie a kamera mindkét oldalát. A ráadás? Egyetlen kattintás! Mintha valami ősrégi filmes géppel dolgoznának, ahol minden kép egy vagyonba került. Persze, a "lehetőleg egyetlen kattintás" kérés kb. annyira volt hatékony, mint macskát terelni.

Aztán jött a nagy elemzés, ahol mindenki megoszthatta a tapasztalatait. Majd előkerült a faék egyszerűséggel működő Snapseed app, a digitális varázspálca, amivel a katasztrófából is valami elfogadható kinézetűt lehet varázsolni és feliratozni a képeket.

Ami a tanulságokat illeti: kiderült, hogy azok a fotósok, akik szeretnek mindent beállítani és irányítani, igencsak szenvedtek az első feladatnál. A felnőttek viszont agyalnak, hogy melyik a "tényleg jó" kép, miközben a modell már rég elfutott volna egy kényelmesebb székért. A gyerekek egyébként pedig lazán veszik az egészet, mert ők még nem bonyolítják túl a dolgokat.

A nap végén pedig arra kértem a kollégákat, hogy a mai blogbejegyzéshez küldjék el a szerintük legjobban sikerült plakátokat. Kíváncsian várom, hogy a sok "egy kattintásos" remekmű közül melyik fogja megnyerni a közönség díjat. Stay tuned!