// A színfalak mögött. Egy fotó, és a történet ami mögötte van!

Ez a felvétel nem csupán egy üzleti portré.Ez egy vizuális esszé az emberi állapotról — a túlélésről, az identitásról és arról a csendes méltóságról, amelyet csak a tapasztalat képes formálni. A mai üzleti világban a portré gyakran a kontrollról szól: tökéletes fények, sima felületek, hibátlan reprezentáció. Ez a kép azonban más kérdést tesz fel: Mi történik, ha nem eltakarni, hanem megmutatni akarjuk az igazságot? A kettősség drámája: maszk és valóság A kép ereje a ko

A pikkelysömör egy krónikus autoimmun betegség, ami nem fertőző bőrbetegség, bár nagyon sokan úgy gondolják. Kialakulásában vele született hajlam és környezeti, provokáló tényezők játszanak szerepet. 2007 környékén jelentek meg az első tüneteim, apró foltok a fejbőrön és a köldökben. Mikor egyre rosszabb lett, elmentem orvoshoz. Különösebben nem történt semmi, 1-2 krém és azzal letudva. A helyzet egyre csak rosszabb lett, és már az életminőségemet is teljesen rontotta. Jártam

021. november 14. Kedves Norbi, Amilyen könnyen odakommenteltem tegnap, olyan nehezen fogtam bele ebbe az írásba. Az utóbbi időben sokat monologizálok magamban, sok minden kikívánkozik a lelkemből. 50 felett már egy Nő teljesen másképp látja önmagát és a világot. Nézd el nekem, hogy nem tudok olyan szépen írni, mint ahogy a többiek a blogodon olvasott történetekben. Ahogy a gondolataim is, valószínűleg ez az írás is egy kicsit csapongó lesz. Nem is igazán tudom, ho

Köszönöm egy krónikus betegségnek azt, hogy sokkal többet adott és ad nap mint nap mint amennyit elvett. A mássággal szembeni nyitottságot és a fegyelmet amire tanított. A szabadságot amivel felruházott, a hagyományos, megszokotton túli színességét amit a társadalom elvárásai nem tudnak meghatározni és korlátozni. Köszönöm a kihívásait. A csendet amihez hozzászoktatott és ahol annyira otthon vagyok. A csendet és az időt amiben megérett. Köszönöm a tudomány és technol

Amikor két művész találkozik ,nagy eséllyel valami különleges alkotás születik. Kamilla élete történetét fikciókkal fűszerezve festette le szavakkal, én pedig megörökítettem képek formájában. 20 éves vagyok, sírok a WC-n: „az apám meg fog ölni”, „nem akarok gyereket”. De nem akarom bántani, azonnal szeretem, simogatom a hasam. Kettősség. Férjhez megyek. A plébános nem ad össze, azt mondja a helyzetemben nincs szabad akarat, járjak hozzá, gondoljam át. Azt gondolom micsoda b

Vasárnap, kora reggel. Gyönyörű, nyári nap. 31 éves vagyok. Sírok. Dühöngök. Kiabálok. Férjem fogja magát, elköltözik. Van másik. Szebb, fiatalabb, naivabb. Én pedig nem értem, összedől a világ. Beindul az önmarcangolás. Csúnya vagyok, a testem is milyen már, semmire nem vagyok képes, még arra se, hogy egy férfit magam mellett tartsak. Saját magam leértékelése. Na ez az igazi Black Friday! Szenvedek, elbújok, farmer, póló lesz az egyenruhám, bevonszolom magam a munkahelyemre.

Talán ott kezdeném, hogy egy 44 éves 160 cm magas, átlagos hétköznapi meleg férfi vagyok, aki imádja a munkáját, és megpróbál jó ember maradni ebben a felgyorsult, rohanó világban. Sok-sok évvel ezelőtt egy szürke, észrevétlen porszem voltam a hétköznapi gépezetben. Túlsúly (83kg) a testmagasság, ezek mellett kopaszodó, önbizalomhiány, kisebbségérzet. Ezt a három tényezőt szinte mindig hozzám vágta ez élet, főleg a társkeresés terén, azzal a jelzővel kiegészítve, hogy ronda v

2014 februárt írtunk. Budapesten tél volt, és én nem láttam a kiutat. Kezemben a frissen megszerzett diplomámmal, de állást nem kaptam sehol. A családom büszke volt rám az elért eredményeim miatt, de én nem éreztem magam sikeresnek. Addig csak plátói szerelmeim voltak. 121 kiló voltam, biztos voltam benne, hogy nem kellek senkinek és nem fogok férjhez menni. Májusra eljutottam odáig, hogy mély depresszióba estem. A hajam ebben az időben sötét színű volt, akárcsak a kedélyem

A vádlim és én. Van e vajon valami kulcsa az önelfogadásnak, a feltétel nélküli önszeretetnek? Van e valami varázsige amit ha kimondunk, minden helyreáll? Szerintem mindenki birtokában van a saját varázsigéjének, belül a szíve mélyén. Van, hogy körbefalazzuk az évek során, hogy megvédjük magunkat. Ilyenkor sem szabad elveszteni a reményt, csak meg kell keresni odabent a saját kis privát, elveszettnek hitt varázsigénket. Sosem tartottam magam szép gyereknek, és a

A nőiesség megélése szempontjából későn érő típusnak mondanám magam. Az élet bizonyos területein elég érett volt a gondolkodásom, de megélni azt, hogy Nő vagyok - na, ez sokkal később következett be. Sokáig kerestem önmagam, a stílusomat. Miután már nem anyukám határozta meg, hogy mit vegyek fel, átmentem én is a különböző öltözködési divat hullámokon: deszkás, majd rocker voltam. Alapvetően sokáig fiúsan öltözködtem, és bő pólókban jártam. Ez utóbbi annak is volt köszönhető,

Dübörög a zene. Sokadik fesztiválom. Első sor. Helló ismerem a DJ-t. Helló ismerem azt a srácot. Helyes srác. Helló ismerem azt a srácot...